Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Gházán
Gházán, Mahmúd, más írásmóddal GAZAN, más néven GHÁZÁN vagy GAZAN KÁN (szül. 1271.
nov. 5. Abászkun, Irán - megh. 1304. máj. 11.), az iráni mongol dinasztia legkiemelkedőbb
ilhánja (alárendelt kánja). 1295-től 1304-ig tartó uralma elsősorban országának
iszlám hitre térítéséről és Egyiptom ellen indított hadjáratokról nevezetes.
Kora
gyermekkorát jórészt nagyapja, Abagha ilhán (1265-82) udvarában töltötte, és apja,
Arghún, valamint nagyapja példáját követve ő is buddhista hitben nőtt fel. Amikor
apja 1284-ben trónra került, Gházánt kinevezte az északkelet-perzsiai tartományok
alkirályává. A következő tíz esztendő során ott élt, és védelmezte területe határait
a közép-ázsiai csatagáj mongolokkal szemben, akikhez később saját fellázadt helytartója,
Navrúz is átpártolt. Gházán feszült viszonyban állt Arhún utódával, Gajhatuval
(1291-95); az utóbbi unokatestvérével, Bajdúval pedig, aki Gajhatut megfosztotta
trónjától és a helyébe ült, nyílt háborúságba keveredett. Az első összecsapást
követő fegyverszünet és egyezkedés során Gházán a mai Teherántól északra fekvő
hegyek között töltötte 1295 nyarát, ahol Navrúz tanácsára (akivel időközben kibékült)
áttért az iszlám hitre, és példáját katonái is követték, Így egy muzulmán sereg
élén folytathatta a háborút Bajdú ellen, akit katonái cserbenhagytak, fogságba
esett, és még aznap kivégezték, amikor Gházán bevonult az ilhánok fővárosába,
Tebrízbe.
Gházán
1295. november 3-án hivatalosan is elfoglalta a trónt; uralkodása első évében
több felkelés is kitört ellene. Valamennyit kíméletlenül elfojtotta, és öt herceget
végeztetett ki cinkosság vádjával. Navrúznak, aki trónra segítette, hamarosan
szintén az életével kellett fizetnie a mamlúkokkal szőtt állítólagos összeesküvéséért.
Bár immár egy muzulmán állam muzulmán uralkodója volt, az iszlám bajnokai ellen
is folytatta családja örökösödési háborúit. 1299-1300-ban bevonult Szíriába, Himsznél
legyőzte az egyiptomi sereget, és diadalmasan vonult be Damaszkuszba. Miután azonban
1300 elején visszatért Perzsiába, a mamlúkok visszafoglalták az országot. Ugyanezen
év őszén Gházán újra támadást indított, de a mostoha időjárás meghiúsította a
hadműveleteket, és a hadjáratot leállították, mielőtt összecsaphattak volna az
ellenséggel. Harmadik hadjáratához a keresztény Nyugattal kívánt szövetkezni.
VIII. Bonifácot pápához írt levélben, amely 1302. április 12-én kelt, a Szíria
megtámadására készített részletes tervről beszélt.
A hadjárat végül 1303 tavaszán, európai segítség nélkül indult meg. A mongolok nagyobb ellenállás nélkül vonultak át Szírián, de Damaszkusztól délre megállították őket, és döntő győzelmet arattak felettük. A negyedik hadjáratot megakadályozta Gházán betegsége, amely 1303 őszén támadta meg; egy időre kilábalt belőle, de azután újra visszaesett, és meghalt.
