Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Gházán

Gházán, Mahmúd, más írásmóddal GAZAN, más néven GHÁZÁN vagy GAZAN KÁN (szül. 1271. nov. 5. Abászkun, Irán - megh. 1304. máj. 11.), az iráni mongol dinasztia legkiemelkedőbb ilhánja (alárendelt kánja). 1295-től 1304-ig tartó uralma elsősorban országának iszlám hitre térítéséről és Egyiptom ellen indított hadjáratokról nevezetes.

Kora gyermekkorát jórészt nagyapja, Abagha ilhán (1265-82) udvarában töltötte, és apja, Arghún, valamint nagyapja példáját követve ő is buddhista hitben nőtt fel. Amikor apja 1284-ben trónra került, Gházánt kinevezte az északkelet-perzsiai tartományok alkirályává. A következő tíz esztendő során ott élt, és védelmezte területe határait a közép-ázsiai csatagáj mongolokkal szemben, akikhez később saját fellázadt helytartója, Navrúz is átpártolt. Gházán feszült viszonyban állt Arhún utódával, Gajhatuval (1291-95); az utóbbi unokatestvérével, Bajdúval pedig, aki Gajhatut megfosztotta trónjától és a helyébe ült, nyílt háborúságba keveredett. Az első összecsapást követő fegyverszünet és egyezkedés során Gházán a mai Teherántól északra fekvő hegyek között töltötte 1295 nyarát, ahol Navrúz tanácsára (akivel időközben kibékült) áttért az iszlám hitre, és példáját katonái is követték, Így egy muzulmán sereg élén folytathatta a háborút Bajdú ellen, akit katonái cserbenhagytak, fogságba esett, és még aznap kivégezték, amikor Gházán bevonult az ilhánok fővárosába, Tebrízbe.

Gházán 1295. november 3-án hivatalosan is elfoglalta a trónt; uralkodása első évében több felkelés is kitört ellene. Valamennyit kíméletlenül elfojtotta, és öt herceget végeztetett ki cinkosság vádjával. Navrúznak, aki trónra segítette, hamarosan szintén az életével kellett fizetnie a mamlúkokkal szőtt állítólagos összeesküvéséért. Bár immár egy muzulmán állam muzulmán uralkodója volt, az iszlám bajnokai ellen is folytatta családja örökösödési háborúit. 1299-1300-ban bevonult Szíriába, Himsznél legyőzte az egyiptomi sereget, és diadalmasan vonult be Damaszkuszba. Miután azonban 1300 elején visszatért Perzsiába, a mamlúkok visszafoglalták az országot. Ugyanezen év őszén Gházán újra támadást indított, de a mostoha időjárás meghiúsította a hadműveleteket, és a hadjáratot leállították, mielőtt összecsaphattak volna az ellenséggel. Harmadik hadjáratához a keresztény Nyugattal kívánt szövetkezni. VIII. Bonifácot pápához írt levélben, amely 1302. április 12-én kelt, a Szíria megtámadására készített részletes tervről beszélt.

A hadjárat végül 1303 tavaszán, európai segítség nélkül indult meg. A mongolok nagyobb ellenállás nélkül vonultak át Szírián, de Damaszkusztól délre megállították őket, és döntő győzelmet arattak felettük. A negyedik hadjáratot megakadályozta Gházán betegsége, amely 1303 őszén támadta meg; egy időre kilábalt belőle, de azután újra visszaesett, és meghalt.