Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

gazal
ghazal, gazel, ghazel, gázel

arab irodalmi műfaj; rövidebb lélegzetű, elegáns formájú szerelmes vers. A ghazal a VII. század végi Arábiában alakult ki a naszíbból, a kaszída (óda) elé illesztett szerelmi elégiából. Az irodalomtudomány különbséget tesz a hidzsázi és az iraki ghazal között.

A legrégebbről fennmaradt ghazalok a mekkai Korejs törzshöz tartozó Umar (Omar) Ibn Abí Rabía (megh. 712/19 k.) tollából származnak. A költő saját élettapasztalataiból táplálkozó, realisztikus, mozgalmas, kifinomult stílusú költemények napjainkban is nagy népszerűségnek örvendenek.

A ghazal klasszikus témája, a beteljesületlen szerelem először a hidzsázi Udzra törzsből származó Dzsamíl (megh. 701) alkotásaiban jelent meg: Dzsamíl ábrándos szerelmesei reményüket vesztve sóvárognak egymás után egészen halálukig. Ezeket a hihetetlenül népszerű műveket nemcsak az arab, hanem a perzsa, török és urdu költészetben is utánozták egészen a XVIII. század elejéig.

Külön említést érdemel még a legkiválóbb perzsa lírikusok között számon tartott Háfiz (megh. 1389/90 k.), aki bonyolult költői képekben és sokrétű metaforákban gazdag verseivel megújította és formailag tökéletesítette a ghazal műfaját.