Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
gazal
ghazal, gazel, ghazel, gázel
arab irodalmi műfaj; rövidebb lélegzetű, elegáns formájú szerelmes vers. A ghazal a VII. század végi Arábiában alakult ki a naszíbból, a kaszída (óda) elé illesztett szerelmi elégiából. Az irodalomtudomány különbséget tesz a hidzsázi és az iraki ghazal között.
A legrégebbről fennmaradt ghazalok a mekkai Korejs törzshöz tartozó Umar (Omar) Ibn Abí Rabía (megh. 712/19 k.) tollából származnak. A költő saját élettapasztalataiból táplálkozó, realisztikus, mozgalmas, kifinomult stílusú költemények napjainkban is nagy népszerűségnek örvendenek.
A ghazal klasszikus témája, a beteljesületlen szerelem először a hidzsázi Udzra törzsből származó Dzsamíl (megh. 701) alkotásaiban jelent meg: Dzsamíl ábrándos szerelmesei reményüket vesztve sóvárognak egymás után egészen halálukig. Ezeket a hihetetlenül népszerű műveket nemcsak az arab, hanem a perzsa, török és urdu költészetben is utánozták egészen a XVIII. század elejéig.
Külön említést érdemel még a legkiválóbb perzsa lírikusok között számon tartott Háfiz (megh. 1389/90 k.), aki bonyolult költői képekben és sokrétű metaforákban gazdag verseivel megújította és formailag tökéletesítette a ghazal műfaját.
