Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E
F G
H I
J K
L M
N O
P Q
R S
T U
Ü V
W X
Y Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
folyók a Himalájában
A Himalájában
hét szent folyó van (szapta szamudrik tirtha): az Alakánanda (Visnu Gangá),
Dauli Gangá, Nandakini, Bhagírathi, Pinder Gangá, Mandakini (Pinder) és a Nayar.
Azt mondják, hogy mindannyian Siva fejére hullottak, csak más és más helyre
estek. A Jamuná folyó Jamunótri közelében ered.
A Gangesz, miközben Badrináth felé folyik, öt helyen találkozik más folyókkal
(prajágok). Ezeket az összefolyásokat rendkívül kedvező helyeknek tekintik.
A Gangesz fő ága a Bhagírati, amely Gaumukhnál ered, 18 km-re keletre Gangótri
városától. Az öt összefolyás Rishikésh és Badrináth között található.
Déva Prajág (Deoprajág) a Bhagírathi és az Alakánanda találkozása. A folyót
innentől kezdve nevezik Gangesznek. Ez a második legfontosabb összefolyás Indiában
Prajág (Allahabad) után, ahol a Jamuná, a Gangesz és a Szaraszvatí találkoznak.
A szentírások szerint a Tréta-jugában az Úr Rámacsandra és testvére, Laksman
egy áldozatot (jagját) végeztek itt azért, hogy levezekeljék a Rávana nevű démon
(aki egy bráhmana volt) megölésének vétkét.
Rudra Prajág az a hely, ahol a Kedarnáthból jövő Mandakini találkozik az Alakánandával.
Karna Prajágnál találkozik az Alakánanda a Pindar gleccsertől eredő Pindar Gangával.
Karna, a Pándavák féltestvére, aki a Mahábhárata egyik hőse, nagy lemondásokat
végzett itt, hogy elégedetté tegye Szúrját, a napistent és Rudrát.
Nanda Prajág a Nandakini és az Alakánanda kis összefolyása. Azt mondják, itt
végzett lemondásokat Rávana, s Nanda Mahárádzsa, Krisna apja is ezen a helyen
végzett áldozatot.
Visnu Prajágnál a Niti völgyből eredő Dauli Gangá és a Badrináthból jövő Alakánanda
találkoznak.
A Gangesz és a Jamuná folyók
A Jamunát és
a Gangeszt tekintik India legszentebb folyóinak. A Jamuná Jamunótrinál ered
a Himalájában, míg a Gangesz forrásvidéke Gangótri közelében van, ahol Bhagírathi
folyónak nevezik. Amikor a Bhagírathi összefolyik az Alakanánda folyóval, akkor
Gangesz lesz a neve. A Gangesz Allahabadban (Prajág) találkozik a Jamunával
és a láthatatlan vagy föld alatt hömpölygő Szaraszvatíval.
Miközben a Gangesz a Bengáli-öböl felé tart, sok más fontos folyóval találkozik,
például a Ghandakival, a Kosival, a Szonnal és a Karnalival. Körülbelül 450
km-rel a Bengáli-öböl előtt a Gangesz sok ágra szakad szét. A legszélesebb ága
Bangladesen keresztül folyik, s egy másik ága dél felé tart Májápurán és Kalkuttán
keresztül, mielőtt Szagarnál elérné a Bengáli-öblöt. A Gangesz partján számos
szent hely van, például Gangotri, Haridvar, Kankhal, Prajág (Allahabad), Varanaszi,
Májápura és Ganga Szagar, amelyeket zarándokok tömegei látogatnak minden évben.
A Srímad-Bhágavatam (5.17.1) a következő szavakkal dicsőíti a Gangeszt: "Sukadév
Goszvámi így szólt: Kedves királyom, az Úr Visnu, minden áldozat élvezője Vámanadévaként
jelent meg Bali Mahárádzsa áldozati arénájában. Bal lába egyetlen lépésével
elérte az univerzum végét, és nagy lábujjának körmével átlyukasztotta annak
burkát. Ezen a lyukon az Okozati-óceán tiszta vize a Gangesz folyóként hatolt
be az univerzumba. A Gangesz csodálatos rózsaszínű, mert vize az Úr lótuszlábát
mossa, melyet piros por borít. Transzcendentális vizét megérintve minden élőlény
azonnal megtisztíthatja elméjét az anyagi szennyeződésektől, ám a Gangesz ennek
ellenére tiszta marad. Közvetlenül érinti az Úr lótuszlábát, mielőtt alászáll
ebbe az univerzumba, ezért Visnupadínak is nevezik. Később más neveket is kapott,
például Jáhnaví és Bhagírathi. Ezer korszak után a Gangesz vize leszállt Dhruvalokára,
az univerzum legfelsőbb bolygólyára, ezért Dhruvalokát minden művelt bölcs és
tudós Visnupadának hívja ('ami az Úr Visnu lótuszlábán helyezkedik el')."
A Gangesz vizét patita-pávaninak, minden bűnös élőlény felszabadítójának is
nevezik, amely sohasem szennyeződik be, hiszen, ha valami Istennel kapcsolatban
áll, az örökké tiszta marad. Sok bölcs - köztük Sankarácsárja is - írt imákat,
melyek a Gangeszt dicsőítik. Srípád Sankarácsárja azt mondja, hogy ha az embernek
van egy kis transzcendentális tudása a Bhagavad-gítá tanításai alapján, és iszik
egy kevéske vizet a Gangeszból, akkor ennek hatására megszabadulhat Jamarádzsa,
a halál urának büntetésétől.
A Gangesz története
A Szatya-jugában
(az első világkorszak) Szagar király egy lóáldozatot végzett (Asvamédha jagja),
hogy bizonyítsa hatalmát és kiválóságát. Indra, a félistenek vezetője félni
kezdett a jagja eredményeitől - amely által a király még Indránál is nagyobb
hatalomra tehetett szert -, s úgy döntött, hogy ellopja az áldozatra szánt lovat.
Az állatot Kapiladéva ásramjánál hagyta, aki mély meditációban volt. Szagar
király elküldte Szumati királynőtől született 60 000 fiát és Kesoni királynőtől
született fiát, Aszamandzsaszt, hogy keressék meg a lovat. Amikor az ifjak megtalálták
a lovat Kapiladév ásramjánál, azt hitték, hogy ő volt az, aki ellopta az állatot.
Meg akarták büntetni Kapilát (aki valójában Isten inkarnációja volt) a neki
tulajdonított lopásért. Amikor megzavarták a bölcs meditációját, Kapiladéva
kinyitotta a szemét, s pillantásával hamuvá égette Szagar király fiait.
Aszamandzsasz azonban megmenekült, és visszatért, hogy elmesélje a történteket
apjának, Szagar királynak. Hallva az eseményeket elküldte unokáját, Amsumánt
is, hogy próbálja visszaszerezni az áldozati lovat. Kapiladéva végül visszaadta
az áldozati lovat Amsumánnak, s elmondta neki, hogy azért égette el Szagar fiait,
mert azok megzavarták a meditációját. Arról is beszélt, hogy a fiúkat még meg
lehet menteni, ha Gangá istennő alászáll a Földre, s megfürdeti őket a vizében.
Szagar király ükunokája, Bhagíratha végül elégedetté tette Gangá anyát, s megkérte,
hogy szálljon alá a Földre. Gangá anya azt mondta Bhagírathának, hogy a Föld
számára túl nagy lenne az az erő, amellyel a Gangesz aláhullna a mennyekből,
s ezért szüksége van valakire, aki felfogja és mérsékli a vadul hömpölygő folyó
hatalmas árját. Bhagíratha elégedetté tette imádatával az Úr Sivát, aki beleegyezett,
hogy fejével felfogja és lelassítsa a hatalmas erővel alázúduló folyót.
Bhagíratha király ekkor szekerén haladva elvezette a szent folyót Gangá Szagarig,
a Bengáli-öbölig, ahol Kapiladéva meditált. Ott Gangá anya megfürdette a 60
000 fiú maradványait, akik ennek hatására életre keltek, s visszatértek eredeti
helyzetükbe.
