Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Ganga-dinasztiák

Ganga, két különböző, de egymással távoli rokonságban álló indiai dinasztia. A nyugati Gangák 250-től 1004-ig Majszúr (Mysore; Gangavádi) államban, a keletiek pedig 1028-tól 1434-35-ig Kalingában (Orissa) uralkodtak.
A nyugati Gangák első uralkodója, Konganivarman hódítások révén teremtette meg királyságát, utódai ? I. Mádhava és Harivarman ? viszont a Pallavákkal, a Csálukjákkal és a Kadambákkal kötött házasságok és katonai szövetségek segítségével terjesztették ki befolyásukat. Bár a VIII. század végére a Gangák sorait dinasztikus viták gyengítették meg, II. Bútuga (937 k.-960) hatalmas területeket hódított meg a Tungabhadra és a Krishna folyó között, királysága Talakádtól, a fővárostól egészen Vátápiig terjedt.
A Csólák ismétlődő betörései nyomán megszakadt a kapcsolat Gangavádi és birodalom fővárosa között, s 1004-ben Talakád is a Csóla uralkodó, Visnuvardhana kezére került. A nyugati Gangák többsége a dzsaina vallás híve volt, mások viszont a brahmanizmus tanait követték. A Gangák Kannadában (Kanaresében) támogatták a tudományokat, gyönyörű templomokat építettek, s ösztönözték az erdőirtást, az öntözést és a kereskedelmet.
A keleti Gangák akkor kötöttek dinasztikus házasságokat a Csólákkal és a Csálukjákkal, s akkor veszélyeztették hatalmukat, amikor a nyugati Gangák már nem tölthették be ezt a szerepet. A keleti Gangák korai dinasztiái a VIII. századtól kezdve Orissában uralkodtak. Az első király, aki Kalinga mindhárom részére kiterjesztette hatalmát, valószínűleg III. Vadzsrahaszta volt. 1028-ban felvette a Trikalingádhipat (a három Kalinga uralkodója) címet is. Fia, I. Rádzsarádzsa háborút viselt a Csólák és a keleti Csálukják ellen, s a Csóla-házbeli Rádzsaszundari hercegnőt feleségül véve megerősítette a dinasztiát. Fiuk, Anantavarman Csódagangadéva a Gangesz és a Godavari torkolata közt elterülő vidékeket kormányozta. A XI. század végén ő kezdte el építtetni a hatalmas Dzsagganátha-templomot Puriban.
Az 1198-ban trónra lépő III. Rádzsarádzsa semmit sem tett a bengáliai muszlimok ellen, akik 1206-ban elözönlötték Orissát. Rádzsarádzsa fia, III. Anangabhíma azonban visszaverte a muszlimokat, s Bhuvanésvarában megépíttette a Méghésvara-templomot. I. Naraszimha, Anangabhíma fia 1243-ban lerohanta Nyugat-Bengáliát, legyőzte a muszlim uralkodót, és elfoglalta a fővárost, Gaudát. Diadalának emlékét a konaraki Naptemplom őrzi.
Naraszimha 1264-ben bekövetkezett halála után a keleti Gangák uralma hanyatlásnak indult. A delhi szultán 1324-ben elfoglalta Orissát, majd 1353-ben a muszlimok indítottak támadást. 1356-ban pedig Vidzsajanagar győzte le az orissaiakat.
IV. Naraszimha, a keleti Ganga-dinasztia utolsó ismert királya 1425-ig uralkodott. Az őt követő IV. Bhánudeváról, az ?őrült királyról? nem hagytak hátra írott dokumentumokat. A trónt minisztere, Kapiléndra bitorolta, aki 1434-35-ben megalapította a Szúrjavamsa-dinasztiát. A keleti Gangák a vallások és a művészetek bőkezű pártolói voltak; a Ganga-korban épült templomok a hindu építészet remekei közé tartoztak.