Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

gamelán

jávai és Bali-szigeti zenekar; javarészt különféle gongokból és verőkkel ütött, hangolt hangszersorozatokból áll. A gongok vagy függőlegesen vannak felfüggesztve, vagy vízszintesen helyezkednek el, mint a dudoros közepű, üstformájú bonang. A gamelán ütős dallamhangszerei a hangolt bonangsorozatok, a xilofonok (a gambang kayu) és a metallofonok (rezonáló vájat fölé függesztett vagy rezonáló csövekre helyezett hangolt fémlapok sorozatai). A hosszabb dallamokat vagy bambuszfuvolán (sulling), vagy vonós hangszeren (rebab) játsszák, vagy éneklik; ének főképp akkor társul a hangszerekhez, ha a gamelán - amint az gyakori - színpadi előadások, wayangok kíséretéül szolgál. Az énekhang ez esetben a zenekari szövet része. A két hangszercsoport fölött, összetartó és vezető hangszerként, a dob (kendang) uralkodik. Nincs két teljesen egyforma hangzású gamelán, mert minden egyes hangszer csak ahhoz a gamelánhoz van hangolva, melynek a része, nem pedig valamely elvont, meghatározott hangmagassághoz igazodik. A gamelán általában két hangszerkészletből áll, az egyiket a slendro (az oktávot öt, nagyjából azonos közű hangra osztó hangsor), a másikat a pelog (héthangú, közülük ötre különös súlyt helyező, különböző hangközökre osztott hangsor) szerint hangolják. A gamelán zene moduszait (patet) mindkét hangsorban az alaphangnak (dong), valamint felső és alsó kvintjének relatív elhelyezkedése határozza meg.

A gamelán fejlett polifóniája (önálló szólamokból épülő többszólamúsága) vagy heterofóniája (egy dallam egyidejű variációja egy vagy több másik szólamban) ritmikus eredetű. Egy-egy több (szinte mindig 4/4-es) „ütemre” terjedő alapdallamhoz más hangszerek nagyjából önálló ellendallamot játszanak. A harmadik hangszercsoport a téma ritmikus parafrázisait játssza, a negyedik pedig bonyolult ritmikus fordulatokkal tölti ki a hangzó szövetet. Rendkívül fontosak a tagoló hangszerek, amelyek a zenei mondatok vesszőit, pontosvesszőit, pontjait jelzik. Az utóbbi funkciót a nagy gong tölti be. Efölött a villódzó, ritmikus mintázat fölött lebeg az énekhang, fuvola vagy rebab szakadatlan dallamvonala.