Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

fűzfa
(kínaiul: liu)

A hajdan tűzifaként is nagyon értékes fűzfa a tavasz jelképe. A tavasz pedig az erotikus vágyak ébredésének évszaka. A "fűzérzés és virágvágy" kifejezés a szexuális vágyakra utal; "virágokat nézni fűzeket venni" kifejezés a prostituáltaknál tett látogatásra utal; a "virágok és fűzek az útszélen" a prostituáltakat jelenti, a "virágok közt aludni, fűzek alatt heverni" kifejezés pedig a bordélyházban tett látogatásra utal. A szépséges hölgyek, lányok karcsú derekát fűzfához szokás hasonlítani, szemöldöküket pedig a fűzfa leveléhez. A nők szeméremszőrzetének költői elnevezése a "fűzfa árnyának mélye". A régi Kínában szokás volt a távolra indulónak fűzfáról letört ágacskát ajándékozni.