Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
fűszer-kereskedelem
ősi eredető, nagy kultúrájú és gazdaságilag igen fontos kereskedelmi ágazat.
A fahéjat, kassziát, kardamomot, gyömbért és kurkumát a Kelet népei évezredek óta ismerik, s már a kereskedelem fejlődésének kezdetén fontos árucikkekké váltak. A fahéj és a kasszia legalább kétezer évvel a keresztény időszámítás előtt megjelent a Közel-Keleten. Arábia (az ókor Arabia Felixe) emberemlékezet óta a fenyőtömjén, a mirha, valamint más illatos gyanták és mézgák kereskedelmének gócpontja volt. Az arab kereskedők ravaszul elhallgatták e fűszerek valódi forrását. A kíváncsiskodók elhárítására, a piac védelmére és a vetélytársak elriasztására fantasztikus történeteket terjesztettek, olyanokat például, hogy a kasszia szárnyas állatok őrizte sekély tavakban, a fahéjfa pedig mérges kígyóktól hemzsegő mély völgyekben terem. Idősebb Plinius (Kr. u. 23-79) kigúnyolta ezeket a meséket, és bátran kijelentette: „...nyilvánvalóan azért találták ki őket, hogy e cikkeket minél drágábban adhassák el.”
Bármennyire fontosak voltak is az Ázsián keresztülvezető szárazföldi kereskedelmi útvonalak, a fűszer-kereskedelem mégis főleg a tengereken zajlott. Az arabok már a keresztény időszámítás előtt rendszeresen elhajóztak a távoli fűszerlelőhelyekre. A Távol-Keleten a kínaiak a Maláj-szigetek körüli vizeket járták be, és az akkor fűszer-szigeteknek hívott Molukkákon (Maluku-szigetek) bonyolították le fűszerüzleteiket. Ceylon központi jelentőségű volt a fűszer-kereskedelemben.
Az egyiptomi Alexandria kikötői illetékekből származó bevételei már akkor óriásiak voltak, amikor XI. Ptolemaiosz Kr. e. 80-ban átadta a rómaiaknak a várost. Később, a római uralom idején Alexandria a világ legnagyobb kereskedelmi központjává fejlődött, s az Indiából származó illatos-csípős fűszerek legnagyobb lerakata lett. Innen jutottak el az élvezeti cikkek a Római Birodalom piacaira.
A rómaiak Indiával fenntartott fűszer-kereskedelme, amely több mint három évszázadon át virágzott, az arabok monopóliumát ugyan kétségkívül gyengítette, de megtörni nem tudta. A római fűszer-kereskedelem az V. században újra életre kelt, de a VI. században ismét gyengült, az araboké azonban a középkor folyamán végig virágzott.
A X. században Velence levantei kereskedelme indult fejlődésnek; a XIII. század elején már monopóliuma volt a közel-keleti fűszerüzletekben, a XV. századra pedig igen erős európai hatalommá vált. Velence részben a Kelettel folytatott fűszer-kereskedelmének köszönhette mesés gazdagságát: áruikat Alexandriából szerezték be, majd roppant magas áron adták tovább az észak- és nyugat-európai kereskedőknek és viszonteladóknak.
Az európaiak ismerték az Alexandriába érkező fűszerek forrását, ám Velence monopóliumát nem tudták megtörni. A XV. század utolsó harmadában hajóépítésbe fogtak, hogy a tengeren utat találjanak a fűszertermelő országokba. Ezzel kezdődtek a híres felfedezőutak. A versenyben a portugálok álltak az élen; 1501-ben ők hoztak elsőként fűszert Indiából Európába a Jóreménység fokának megkerülésével. 1492-ben Kolumbusz Kristóf spanyol zászló alatt hajózott, 1497-ben pedig John Cabot vágott neki angol lobogó alatt a tengernek, de egyik expedíciónak sem sikerült eljutnia a fűszerek mesés birodalmába.
Magellán 1519-ben indult útnak Spanyolországból. Öt hajójából csak egy, a Victoria tért vissza, de az annál dicsőségesebben, szegfűszeggel megrakodva.
Sir Francis Drake 1577-ben vágott neki világ körüli kalandos útjának. Golden Hind nevű hajójával átkelt a Magellán-szoroson, érintette a fűszer (Maluku)-szigeteket, majd 1580-ban tért vissza Plymouth kikötőjébe Ternate-szigeti szegfűszeggel és más kincsekkel dúsan megrakodva.
Hollandiából Cornelis de Houtman flottája indult el a fűszer-szigetek felé 1595-ben, Jacob van Neck hajói pedig 1598-ban futottak ki a tengerre. Mindkét expedíció hatalmas rakomány szegfűszeggel, szerecsendióval, szerecsendió-virággal és borssal tért haza.
Németalföld törvényhozó testületének jóváhagyásával 1602-ben létrejött a Holland Kelet-indiai Társaság. 1664-ben XIV. Lajos meghatalmazásával megalakult a Francia Kelet-indiai Társaság is. Más európai országok uralkodói kiváltságleveleket adományoztak a kelet-indiai társaságoknak, több-kevesebb eredménnyel. Később harc kezdődött a fűszer-kereskedelemből származó előnyöknek és az üzletág monopóliumának a megszerzéséért. Több mint száz éven át a portugálok uralták a piacot, de végül engedniük kellett az angol és holland túlerőnek. A XIX. századra szilárd angol érdekeltségek jöttek létre Indiában és Ceylon szigetén, a hollandok pedig a Kelet-indiai-szigetek nagyobbik része felett gyakoroltak ellenőrzést.
A tengerészek számára a kaland, a kockázatvállalás, a nélkülözések, betegségek és a halál időszaka volt ez, a nemzetek számára pedig a győzelemmel vagy vereséggel végződő harcé, új, majdnem őseredeti állapotban lévő területek megszerzéséé s nagy múltú civilizációk leigázásáé. Az európai kereskedelmi érdekeltségek számára ez a nagy sikerek kora volt; megtörték Velence egyeduralmát és az arabok monopóliumát a fűszer-kereskedelemben, kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokat létesítettek Európa és a Távol-Kelet között - és felfedezték az Újvilágot.
