Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E
F G
H I
J K
L M
N O
P Q
R S
T U
Ü V
W X
Y Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Sárközi Alice
FÜSTÁLDOZAT
Forrás: Világvevő, 2001. július 14.
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Mióta a világ világ, s még az előtt is, a föld valamennyi kultúrájában, társadalmában ismert volt a füstáldozat szokása. Gondoljunk csak a bibliai Káin-Ábel történetére, ahol a földművelő Káin füstáldozatát Isten visszautasítja, ezért máglyája füstje a föld felé száll, míg a pásztor Ábel felajánlása a magasba emelkedik, mivel Isten kegyesen elfogadja. A füst segítségével juttatták el az emberek áldozatukat az égnek, az égieknek. Ételt, italt, illatszereket, sőt élő állatokat, korábban embereket is áldoztak így, hogy elnyerjék a felsőbb lények, szellemek kegyeit, támogatását. Az indo-tibeti-mongol kultúrkörben ismeretes az istenek egy csoportja, akiket “illatevőknek” (gandharva-nak) neveznek.
A tibeti népek legendáiból tudjuk, hogy az ég és a föld valamikor összeköttetésben állt; egy kötélen ereszkedtek le az égből az istenek, s a halott királyok, uralkodók ezen az úton emelkedtek fel hozzájuk. Azonban az emberek bűnei miatt ezt a köteléket az istenek elvágták, így megszűnt a "szabad átjárás". A füst az, ami akadálytalanul szállhat fel az égbe...
Kínában a templomokban az emberek papírpénzeket vásárolnak, s az erre felállított hatalmas tűzhelyen elégetik, feláldozzák, így juttatják az égbe. Korunkban már nem csupán az étel-ital, az állat jelent értéket, hanem legfőképpen a pénz.
A füstölés az egyik leggyakoribb áldozati forma, végezheti az egyén akár minden nap, otthon egyedül, társadalmi helyzetétől függetlenül, de ismertek a nyilvános helyen meghatározott időben folytatott közösségi füstáldozatok is, amelyek vezetője egy-egy vallási, vagy világi elöljáró. Számos helyen a rituáléban csak férfiak vehetnek részt, de van ahol a nők jelenléte is megengedett. Az évfordulókhoz kötött füstáldozat bemutatása kapcsolódhat a papsághoz, ekkor a kolostor körül végzik a szertartást. A környező lakosság füstáldozatait általában hegyeken mutatják be. A hegyek szentnek, “isteneknek” számítanak a tibeti-mongol kultúrkörben, úgy gondolják, hogy itt laknak az ősök szellemei, a természet, a föld, a vizek gazdaszellemei. Az ő jóindulatuk elnyerését, haragjuk megfékezését, adakozó kedvük felébresztését szolgálja az áldozat. A szertartást meghatározott szövegek recitálása kíséri, amelyek tibeti-mongol elnevezése: (b)sang (tibeti: bsang, mongol: sang), a kézikönyvek címében is szerepel. Mongóliában jól ismert az Altaj tizenhárom füstáldozata című mű. Ezt az évenként tartott, az Altaj tizenhárom hegycsúcsán bemutatott rituálé során recitálják. Régen véres áldozat is kísérte, amiről az eposzok tanuskodnak. A tizenhzármas szám különös jelentőségű a népvallásban, s ellentétben az európai baljós jelentéssel, itt szerencsés: ismeretes a 13 védő istenség, 13 obót (áldozati kőhalmot) állítanak fel, 13 dal szól az Altajról, az állatokról).
A közösségi áldozatokon túl külön-külön füstáldozatot mutattak be az egyes istenségeknek, a Fehér Öregnek, ki élet és halál gazdája, az Örök Égnek, ki mindenek ura, a Sors istenének, a föld és vizek sárkányurainak és még sok istenségnek. Megtisztító füstáldozat kísérte a jurta felszentelését, vadászat előtt megfüstölték a nyeregszíjakat, hogy gazdag zsákmányt köthessenek rájuk, a nyilakat, puskákat, s füstáldozattal próbálták elnyerni a vadászat istenének, Manakánnak kegyeit, hogy vadban gazdag erdőiből adjon ajándékot. Az efféle szertartások során használt kézikönyvek szerkezete hasonló: először meghívják az isteneket, majd áldozatot mutatnak be nekik, “megetetik” őket az elégetett áldozati étellel, itallal, ez után előadják kéréseiket, amelyek sokszor igen világiak és konkrétak.
Füstáldozat Manakánnak
Om á hum, Om
á hum, Om á hum
Tiszta égi helyről
Királyi Kormuszta isten
Fenséges kilencvenkilenc égistenek
Aranyszín terülő hetvenhét Föld Anya,
Felső térség istenei, világ urai, mind
Isteni földről született félistenek,
Vadállatok ura, nagy Manakán, és ti többiek,
Itt e tiszta áldozó helyre kegyeskedjetek leszállni!
Áldozatunk egészét
Igaz, készséges gonddal gyűjtöttük,
Erős, nagy istenek, nektek ajánljuk
Fogadjátok kegyesen! Nekünk, s társainknak
Minden kívánságát igaz szívvel teljesítsétek!
Tiszta illatokból kevert füstáldozatunkkal
Hatalmas erejű Kormusztának,
A kilencvenkilenc istenségnek áldozunk.
Kicsiny és nagy minden vad urának áldozunk.
Kívánságunk teljesítőisteneknek áldozunk.
Királyi égből született
Kedves Manakánnak tiszta áldozattal adózunk.
……
Köntösszárnyunkról
a vadvér még töröletlen, de már
Húsz-harminc új vadat ad
Királyi Manakánom!
Kért kérésem ha elfogadod
Üstbe nem férő fejű,
Fordítani nehéz testű,
Emelnei hatalmas vadat adj kegyesen.
Egy “róka füstáldozat” elmondja, hogy a füst nyitja meg az ég kapuját. Itt nem a rókának, hanem magát a rókát áldozzák fel, a szöveg részletesen felsorolja, hogy melyik testrésze milyen bűn megtisztítására szolgál. A szöveg homályosan valamely eredendő bűnre utal, melynek a róka is részese, okozója volt, ezért kell lakolnia. A szöveg végén pontosan előírják, hogy a rituálé mely napokon végezhető.
Füstáldozat kíséri a viharűző szertartást is, amelyet a magyar-mongol expedíciónk útja során saját gyűjtésünkből ismerünk. Hürlé sámán a jurtán kivül a tiszteleti résznél mutatta be áldozatát, amelynek a szoró-áldozat mellett fontos része volt a füstáldozat is. A füst nemcsak felajánlásként szolgál, hanem tisztító szerepe is van. A tizenharmadik századi utazók, Rubruk, Plano Carpini, is beszámolnak arról, hogy mielőtt a nagy kán elé járulhattak volna, két tűz között kellett áthaladniuk, hogy megtisztuljanak.
A halotti szertartás során, a temetést követően is tűzzel, füsttel tisztítják meg a halottat kiviőket, a hátramaradottakat, a jurtát, a használati tárgyakat. Tűzzel, füstöléssel éleszti fel a sámán is a dobját, mielőtt gyógyító szertartásához fogna, hogy “hátasán”, a dobon útra keljen a szellemek világába. A dob füstölése, melegítése szakrálisan a megtisztítást szolgálja, a gyakorlatban azonban ettől feszül ki a bőr a dob keretén, így “éled fel”, s lehet rajta dobolni, “közlekedni”.
De ott van a jurta füsteresztő nyílásának szimbolikája is, ahol ugyan nem tudatos füstáldozatról van szó, hanem a mindennapos élettevékenységéhez kapcsolódó füstölésről. A füstnyílás átjáró az égi világ felé, itt jön minden jó, vagy néha rossz is az istenektől, ezen keresztül érintkeznek a földöntúli lényekkel. Dzsingisz égi őse is ezen a nyíláson keresztül érkezett, s termékenyítette meg az ősanyát.
A füstölés, füstáldozat kiemelekedően fontos a buddhista templomokban is. A rituálék öt áldozatának egyike a füst. Az áldozati asztal déli részén elhelyezett hét csészének egyikében is füstölő illatozik. Az oltár fő áldozata is füst, amely soha ki nem aludhat, hiszen ez biztosítja az istenek folyamatos kegyes figyelmét. A szertartási kézikönyvek előírják, hogy a füst nem lehet pézsmaszagú, mivel ez elűzi a rovarokat, bogarakat a templomból, s így vét a buddhistáknak az élethez való viszonyról szóló szabályai ellen. Nyáron a füstölőt, a mécsest búrával kell védeni, nehogy belerepüljenek a rovarok, s halálukat leljék. A szertartások, a szövegek arról tanuskodnak, hogy a füstölés szokásában sámánhitű, buddhista és népvallási elemeket ötvöződnek. A cél azonos: a transzcendens erők megnyerése…
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Keresse füstölőinket a Terebess Webshopban és füstölőtartóinkat is!
