Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E
F G
H I
J K
L M
N O
P Q
R S
T U
Ü V
W X
Y Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
FÜRDŐ (xizao)
Egy nagyon régi szokás szerint az előkelők tíznaponként fürödtek, s ilyenkor
nemcsak a testüket, de a hajukat is megmosták. Ezért a hivatalnokoknak járó
illetményt "fürdési és hajmosási járandóságnak" nevezték. A fürdés
általában egyfajta rituálé volt. A császári audiencia, a fontosabb áldozatok
bemutatása előtt mindig meg kellett fürödni. Rituális jellege volt továbbá az
újszülött megfürösztésének, a házasság előtti fürdésnek és a holttest lemosdatásának
az öltöztetés előtt. A lányok, asszonyok mindig megfürödtek mielőtt apácazárdába
vonultak volna. Zarándoklat és a nászéjszaka előtt szintén mindig megfürödtek.
Dél-Kínában valóságos kultusza volt a fürdőzésnek, tisztálkodásnak, így minden
nap megfürödtek, de legalábbis vizes ruhával átdörgölték magukat az emberek.
Szintén kedvelt volt a tengerben vagy folyókban fürdőzni. A férfiak és a nők
együtt fürödtek. Észak-Kínában azonban elítélték ezeket a furcsa déli hóbortokat.
A régi feljegyzésekből név szerint ismerünk jó néhány családot, akik fürdőházak
fenntartásával, üzemeltetésével szereztek nevet maguknak. A közfürdők kb. i.
sz. 1000-től kezdetek elterjedni a birodalomban. Ezeket az intézményeket általában
a köznép látogatta, a gazdagoknak külön fürdőhelyiségük volt. A középkorban
a 21. holdhónap 8. napján a kolostorokban fürödhettek meg az emberek, ezen a
napon a kolostorok fürdői a nagyközönség előtt is nyitva álltak, ez volt ugyanis
az a nap, amikor Gautama Buddhává lett. A fürdőzés az ezoterikában is jelentős
szerepet kapott, hiszen város fürösztésével távol tarthatták a démonokat, ártó
kísérteteket.
