Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E
F G
H I
J K
L M
N O
P Q
R S
T U
Ü V
W X
Y Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
FOLYÓ (he, jiang,
shui)
A hegyek kultuszánál is jelentősebb helyet foglalt el a kínaiak mindennapi életében
a vizek (shui) (tengerek, folyók, tavak) kultusza. A tengerekhez hasonlóan a
folyóknak is megvoltak a maguk istenségei. A kínai civilizáció a Sárga-folyó
(Huanghe) medencéjében fejlődött, így a legrégibb és legjelentősebb kultusza
is e folyónak van. Nevét a vízében szállított óriási mennyiségű hordalék színéről
kapta. Kína szülőanyjának is hívják. A másik jelentős folyó a Jangce (Changjiang),
amely a mindenkori Észak- és Dél-Kína természetes választóvonalát képezte. A
Jangce jelentése: "az óceán gyermeke" (yang zi). Ez a két folyó az,
amelyet külön megnevezni sem szükséges, hiszen a szövegekben szereplő he írásjegy
mindig a Sárga-folyóra utal, míg a jiang írásjegy alatt legtöbbször a Jangce
értendő. A különböző folyók egy-egy dinasztiát is jelképeztek, így pl. a Luo
(a Huanghe mellékfolyója) a Xia-dinasztiát, a Huanghe a Shang-dinasztiát és
a Wei a Zhou-dinasztiát. Úgy tartották, ha e folyók színe megváltozik (főként
vörösre) szerencsétlenég éri a dinasztiát. A Huanghe viszont ha ezerévente egyszer-egyszer
elveszti zavaros sárga színét és kitisztul, az nagy szerencse, boldogság, béke
előjele. A tengerekhez hasonlóan a folyók istenei is lehettek sárkánykirályok,
de gyakrabban szerepeltek más néven is. Az ókorban négy folyónak volt különösen
fontos szerepe, ezek: a Huanghe, a Jangce, a Huaihe és a Qi. A Huanghe istenét
az ókorban Hepo-nak nevezték, és embereket áldoztak neki. A Luo-folyó szépséges
istennője több költőt is megihletett.
