Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E
F G
H I
J K
L M
N O
P Q
R S
T U
Ü V
W X
Y Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
FÖLDJÓSLÁS (fengshui)
A jósok tevékenységében a Zhou-kortól kezdve nagy szerepet kapott a földjóslás (geomantia). Művelői gondosan kidolgozták annak elméletét, hogy hol és mikor, kinek és milyen földeken szabad vagy kell házat, templomot, síremléket vagy őrtornyot építenie. Igen szigorúan szabályoztak mindent: az építmény méreteit, formáját, magasságát, az ablakok és ajtók tájolását, sőt az építkezés megkezdésének napját is. Ezek az előírások azzal az elképzeléssel függnek össze, hogy a természetfölötti erők kedvező vagy ártó befolyással vannak egyes helyekre, a különböző domborzati formákra, égtájakra. A konfucianizmus épp csak megtűrte a földjóslás létét, de nem nagyon törődött vele. Ezért a földjóslás a hozzá fűződő valamennyi módszerrel és eljárással a taoizmus hatáskörébe került. A taoisták a földjóslást először is "tudományos alapokra" helyezték. Kapcsolatot tételeztek fel a földfelszínen ható s az égi jelenségeket szabályozó törvényszerűségek között. Rendszerükben nagy szerephez jutottak a csillagok, az égitestek, a csillagképek, a zodiákus, az évszakok, az öt őselem, a yin és yang erők stb. A földjóslás fontos segédeszközeként született meg az iránytű is. A földjóslásban jelentős tényezőnek számított az adott hely domborzati képének és körvonalainak, valamint a jellemző széljárás és a vízfolyások irányának meghatározása és elemzése. Innen származik a földjóslás kínai neve is: "szelek és vizek" (fengshui). A kínai földjóslásból a nyugati kultúra leginkább a szűk lakókörnyezetre vonatkozó irányelvek rendszerét vette át, amely főként a lakberendezési tárgyak, bútorok és egyéb kiegészítők kedvező elhelyezésének módszereiből áll. Manapság nyugaton a kínai földjóslásnak ez a leegyszerűsített, nyugatiasított változata sohasem látott népszerűségnek örvend.
