Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

FÖLDJÓSLÁS (fengshui)

A jósok tevékenységében a Zhou-kortól kezdve nagy szerepet kapott a földjóslás (geomantia). Művelői gondosan kidolgozták annak elméletét, hogy hol és mikor, kinek és milyen földeken szabad vagy kell házat, templomot, síremléket vagy őrtornyot építenie. Igen szigorúan szabályoztak mindent: az építmény méreteit, formáját, magasságát, az ablakok és ajtók tájolását, sőt az építkezés megkezdésének napját is. Ezek az előírások azzal az elképzeléssel függnek össze, hogy a természetfölötti erők kedvező vagy ártó befolyással vannak egyes helyekre, a különböző domborzati formákra, égtájakra. A konfucianizmus épp csak megtűrte a földjóslás létét, de nem nagyon törődött vele. Ezért a földjóslás a hozzá fűződő valamennyi módszerrel és eljárással a taoizmus hatáskörébe került. A taoisták a földjóslást először is "tudományos alapokra" helyezték. Kapcsolatot tételeztek fel a földfelszínen ható s az égi jelenségeket szabályozó törvényszerűségek között. Rendszerükben nagy szerephez jutottak a csillagok, az égitestek, a csillagképek, a zodiákus, az évszakok, az öt őselem, a yin és yang erők stb. A földjóslás fontos segédeszközeként született meg az iránytű is. A földjóslásban jelentős tényezőnek számított az adott hely domborzati képének és körvonalainak, valamint a jellemző széljárás és a vízfolyások irányának meghatározása és elemzése. Innen származik a földjóslás kínai neve is: "szelek és vizek" (fengshui). A kínai földjóslásból a nyugati kultúra leginkább a szűk lakókörnyezetre vonatkozó irányelvek rendszerét vette át, amely főként a lakberendezési tárgyak, bútorok és egyéb kiegészítők kedvező elhelyezésének módszereiből áll. Manapság nyugaton a kínai földjóslásnak ez a leegyszerűsített, nyugatiasított változata sohasem látott népszerűségnek örvend.