Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

flambé máz (csuj hung)

kerámiát, főként porcelánt díszítő vastag, mélyvörös máz, bordó és türkizkék csíkokkal. A réztartalmú máz jellegzetes csíkos felületét különleges égetési eljárással hozzák létre, ezt a kínaiak a Ming-dinasztia idején - feltehetően a Wanli-korban (1573-1620) - találták fel. A legkorábbi időszakból rendkívül kevés flambémázas edény maradt fenn. Az égetés folyamatának ellenőrzése kezdetben komoly gondot jelentett, de a technika tökéletesedésével a Qing-dinasztia Qianlong-korára (1736-96) az égetett vörös mázas edények (kínai: chui hung), vagyis a flambémázas kerámiák nagy népszerűségre tettek szert. A franciaországi Sévres porcelánmanufaktúrája sok flambémázas edényt készített a XIX. század végén, s a technikát később is felelevenítették olyan keramikusok, mint a XX. század elején alkotó angol Bernard Moore.