Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

FIÚ (zi)
A fiúgyermek születése mindig nagy ünnep volt a családban, hiszen a fiú volt a család, a nemzetség szakadatlan folyamatának biztosítéka. Sokkal megbecsültebbek voltak, mint a lányok. Jobban óvták az egészségüket, de még oktatásban is kizárólag ők részesültek. Általában hatéves korukban kezdték meg tanulmányaikat, hogy minél alaposabban elsajátítsák a konfuciánus tanukat, ezek közül is a szülőtisztelet (xiao) volt az, amit leginkább beléjük sulykoltak. A kisfiúkat arra tanították, hogy vegyék át a felnőttek szokásait, hagyományait, tanuljanak meg felnőttként viselkedni. A jókívánságokat kifejező üdvözlőlapok szinte mindig kisfiúkat ábrázolnak. Az egyik legfigyelmesebb és legmegtisztelőbb kívánság a gyermekáldásra vonatkozó volt, amely természetesen főként fiúgyermeket jelentett. A fiú gyermekek haját gyakorta lányosra vágták, hogy megtévesszék a démonokat, de a jellegzetes gyermektincs is ezt a célt szolgálta. A mitológiában legismertebb fiú hős a sárkányölő No-cha.