Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Feiszal
(Fejszál) ibn Abdal
Feiszal ibn Abdal Aziz ibn Abd ar-Rahmán asz-Szaúd, Feiszal más írásmóddal FEJSZÁL
vagy FAJSZAL (szül. 1906 k. Rijád, Arábia - megh. 1975. március 25. Rijád), Szaúd-Arábia
királya 1964-től; az arab világ egyik meghatározó politikusa. Izraellel szemben
állt, és ellenezte a szovjetek közel-keleti befolyását.
Ibn Szaúd király fia,
Szaúd király testvére volt. 1926-ban kinevezték külügyminiszterré és Hidzsász
tartomány alkirályává. (Ekkor foglalta el apja a tartomány, ahol a szent város,
Mekka is található.) 1934-ben győztes hadjáratot vezetett Jemen ellen. Az Egyesült
Nemzetek Szervezete 1945-ös konferenciáján ő képviselte Szaúd-Arábiát, később
pedig hazája nagykövete lett az ENSZ Közgyűlésén.
Amikor Szaúd 1953-ban trónra
lépett, Feiszal koronaherceg és külügyminiszter lett. 1958-ban, egy gazdasági
válság során, Szaúd teljes körű végrehajtói hatalommal ruházta fel. 1960-ban lemondott
ugyan, de 1962-ben visszatért. 1964 márciusában, mint alkirály minden hatalmat
magához ragadott, novemberben pedig király lett, miután Szaúdot félreállították
a vallási vezetők, a minisztertanács és az uralkodócsalád idősebb, vezető tagjai.
Ami
a belpolitikát illeti, Feiszal sokkal tevékenyebben részt vett a gazdasági és
közoktatási programok kidolgozásában, mint elődei. Támogatta a jemeni monarchista
erőket a köztársaságiak ellen vívott sikertelen küzdelmükben, de az 1967-es arab-izraeli
háborúban csatlakozott az arab államokhoz. Bár egészségi állapota erősen megromlott,
továbbra is betöltötte posztját. Feiszalt unokaöccse, Feiszal ibn Muszad Abdal-Aziz
herceg lőtte agyon. Testvére, Khálid ibn Abdal-Aziz asz-Szaúd (Khaled) koronaherceg
követte a trónon.
