Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Faruk
(Mohamed Alí-dinasztia)
Faruk, I., más írásmóddal FAROUK, arabul FÁRÚK EL-AVVAL (szül. 1920. febr. 11.
Kairó, Egyiptom - megh. 1965. márc. 18. Róma, Olaszország), Egyiptom királya 1936-tól
1952-ig; uralma alatt belső rivalizálások bénították a közigazgatást; egyre jobban
elidegenedett a hadseregtől, s ez végül a bukásához és a köztársaság megalakulásához
vezetett.
I. Fuád fia és utóda volt. Egyiptomban és Angliában tanult, majd
miután trónra lépett, folytatta apja küzdelmét a népi támogatást élvező Vafd párt
ellen különféle kormányzati módszerek ügyében. Többnyire sikerült távol tartania
magát a Vafd párt ügyeitől.
A II. világháború kitörése után megpróbált semleges
maradni, bár Egyiptomban brit csapatok állomásoztak. 1942-ben azonban a britek
rákényszerítették, hogy miniszterelnökké ismét Musztafa an-Nahhász pasát, a Vafd
vezetőjét nevezze ki, aki az angol érdekeket támogatta. 1944 októberében an-Nahhász
pasa életre hívta az alexandriai egyezményt, ez fontos lépés volt az arab államok
ligájának megalakításához. Faruk azt akarta, hogy ő legyen ennek a mozgalomnak
a vezetője, ezért leváltotta an-Nahhászt, aki már az angolok támogatását is elvesztette.
Az
egyiptomi nacionalizmus megalázó vereséget szenvedett az újonnan megalakult Izrael
államtól (1948), s az angol katonai megszállást sem voltak képesek megszüntetni
Egyiptomban. Főként a katonai vereség dühítette az egyiptomi hadsereg sok tisztjét,
akik a vereség fő okát Faruk korruptságában, és uralkodói alkalmatlanságában találták
meg. Végül 1952-ben telt be a pohár, amikor a Tiszti Klub elnöki tisztére és a
védelmi miniszter posztjára különösen népszerűtlen jelölteket kívánt kinevezni.
A Szabad Tisztek mozgalma 1952 júliusában Gamal Abdel Nasszer vezetésével megdöntötte
Faruk kormányzatát, s lemondásra kényszerítette az uralkodót. Kiskorú fia, II.
Fuád követte a trónon, ám alig egy év múlva Egyiptom köztársaság lett.
