Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

FA (kínaiul: mu/shu)

Alapvetően a fa két típusát kell megkülönböztetni. Az egyik a mu, amely élettelen fát, faanyagot jelöl és az öt elem egyike. Az öt elem részeként, a fához az évszakok közül a tavasz, az égtájak közül a kelet, a színek közül a zöld stb. társítható. Az élő fák (shu) számos fajtája rendelkezik több-kevesebb szimbolikus jelentéssel. Ezek közül a legjelentősebb a ciprus, a fahéjfa, a fenyő, a fűz, a juhar, az őszibarack, a puszpáng és a wutong. Az ókori kínai mitológiában a fusang fán tíz nap ült, tíz aranyvarjú képében, míg a csúcsán ült a jáspiskakas, amely a hajnalt szimbolizálta. A másik ilyen legendás fa ruo, amely a Déli-tengeren túl nő. Levelei sötétzöldek, virágai pirosak, lótuszra hasonlítanak és fényük megvilágítja a földet. A mítosz szerint ennek a fának a csúcsára telepszik a tíz Nap, miután útjuk befejezték. A fusang fa nyugati megfelelője, ahol a nap fölkel. A buddhizmusban is szerepet kapott a famotívum, hiszen Buddha a bódhi-fa alatt ülve világosodott meg.