Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
FA (kínaiul: mu/shu)
Alapvetően a fa két típusát kell megkülönböztetni. Az egyik a mu, amely élettelen fát, faanyagot jelöl és az öt elem egyike. Az öt elem részeként, a fához az évszakok közül a tavasz, az égtájak közül a kelet, a színek közül a zöld stb. társítható. Az élő fák (shu) számos fajtája rendelkezik több-kevesebb szimbolikus jelentéssel. Ezek közül a legjelentősebb a ciprus, a fahéjfa, a fenyő, a fűz, a juhar, az őszibarack, a puszpáng és a wutong. Az ókori kínai mitológiában a fusang fán tíz nap ült, tíz aranyvarjú képében, míg a csúcsán ült a jáspiskakas, amely a hajnalt szimbolizálta. A másik ilyen legendás fa ruo, amely a Déli-tengeren túl nő. Levelei sötétzöldek, virágai pirosak, lótuszra hasonlítanak és fényük megvilágítja a földet. A mítosz szerint ennek a fának a csúcsára telepszik a tíz Nap, miután útjuk befejezték. A fusang fa nyugati megfelelője, ahol a nap fölkel. A buddhizmusban is szerepet kapott a famotívum, hiszen Buddha a bódhi-fa alatt ülve világosodott meg.
