Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

ÉVSZAKOK (kínaiul: sishi)

Kínaiak a történelem során mindig a földművelésből éltek, épp ezért a mezőgazdasági munkák szempontjából oly fontos évszakok is kitűntetett szereppel rendelkeznek. Hagyományosan öt évszakot különböztettek meg: tavasz (chun), nyár (xia), ősz (qiu), tél (dong) és a nyárutó. Mindegyik évszakhoz kapcsolódik egy-egy elem, égtáj, szín, állat stb. (l. öt). Az évszakok közül külön figyelmet érdemel a tavasz és az ősz. Ezek az évszakok jelezték a mezőgazdasági munkák kezdetét és végét. Így a "tavasz és ősz" (chun-qiu) kifejezés jelentése "esztendő". Ezt a jelentését őrzi az egyik legkorábbi történelmi mű a Tavaszok és őszök (Chun-qiu) valamint az egy ókori történelmi időszak neve a Tavasz és Ősz kora (i. e. 722 - 481).

T. Zs.