Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
ÉTKEZÉS KÍNÁBAN (chi vagy shi)
Az étkezés az egyéni szükségletek kielégítésén túl társadalmi ügynek is számított, és mint minden hasonló tevékenységet, már az ókorban ezt is szigorúan szabályozták. Az étkezéshez asztalt és széket csak az Északi Song-dinasztia idejétől kezdve használnak, korábban az emberek gyékényszőnyegen térdelve ettek, néha egy kisebb zsámolyra támaszkodtak. Az étkezésnek, az ételeknek nagy jelentőséget tulajdonítanak az egészségmegőrzés területén is. Mindenekelőtt a mértékletességet hangsúlyozták. Kerülték a nem ott és nem akkor, abban az égövben és abban az évszakban termő zöldséget-gyümölcsöt. Az ételek yin és yang jellegét is fegyelembe vették a fogások összeállításakor. Az enni-innivalót a régi és a mai kínai nyelvben egyaránt egy összetett szó jelenti: yinshi (a yin = ital, a shi = étel). A shi tovább osztható a tulajdonképpeni shi-re, ami általában gabona, valamint a különféle hús- és zöldségételekre. Modern szóhasználattal az étel két összetevője a fan és a cai. Mindkettő főtt ételt jelent. Északon a főtáplálék a köles, míg délen a rizs volt. A Han-kor idején már ismerték a tésztaféléket is. A gabonafélék közül ismerték és fogyasztották a búzát, kendert és az árpát. A hüvelyesek közül kétségkívül a szójabab a legjelentősebb. Már az ókorban ismerték az erjesztett szeszesitalokat, pálinkaféléket, de a főként cirokból főzött égetett szesz gyártása csak a 12-13. században kezdődött meg. A tea fogyasztása Tang-dinasztia idején terjedt el szélesebb körben. A főzésen és sütésen kívül a párolás és esetenként a szárítás is jelentős szerephez jutott az ételek elkészítésében. A családi és állami szertartások, ünnepek, fogadások és bankettek elengedhetetlen velejárója volt a nem ritkán több tucat fogásból álló lakoma. Északon a parasztok tavasztól őszig naponta háromszor, télen, amikor rövidebbek a nappalok és kevesebb a munka, naponta kétszer étkeztek. A hagyomány szerint a férfiak és nők külön étkeztek, a gyermekek mindig az nőkkel együtt ettek. A dél-kínai, kantoni konyha főleg tengeri különlegességeiről híres. A fujiani konyha ízletesen elkészített halairól, rákjairól és leveseiről ismert, valamint a népszerű szójaszósz jellemzi. A sanghaji ételeket nehéznek, zsírosnak és olajosnak tartják. A szecsuani és hunani ételek szárazak, és csípősek, bőségesen tartalmaznak csípős csili paprikát, amely Közép-Amerikából érkezett a 16. században. Az északi konyha meglehetősen egyszerű, jórészt hirtelen sültekből áll, melyekhez gőzölt zsemlét, hosszú tészát és lepényeket esznek.
