Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

ÉSZAK (bei)
Az észak mindig is veszélyes égtájnak számított. Északon bukkantak fel mindig azok a barbárnak tartott nomád népek, akik fegyveres betöréseikkel szinte állandó fenyegetést jelentettek a kínaiak számára. Ezek közül a legismertebbek a hunok voltak, de északról özönlötték el Kínát a dzsürcsik, a kitajok, a mongolok és a mandzsuk is, aki dinasztiát is alapítva uralkodtak Kínán vagy annak egy részén. Kínán belül az északi résznek a Jangce folyótól északra elterülő vidéket nevezik. A főváros, Peking nevének fordítása "Északi főváros" (Beijing), amely megkülönbözteti az egykori "Déli fővárostól" (Nanjing) azaz Nankingtól. Az "Északi merítő" (beitou) a Nagy Medve csillagkép szelleme vagy szellemcsoportja a kínai mitológiában, és magának a csillagképnek is ez a kínai elnevezése. Úgy tartották, hogy a szellemek némelyike az emberek életének és halálának urai. Az északi égtájhoz az elemek közül a víz, az évszakok közül a tél, a színek közül a fekete társul.