Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E
F G
H I
J K
L M
N O
P Q
R S
T U
Ü V
W X
Y Z
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
ÉSZAK (bei)
Az észak mindig is veszélyes égtájnak számított. Északon bukkantak fel mindig
azok a barbárnak tartott nomád népek, akik fegyveres betöréseikkel szinte állandó
fenyegetést jelentettek a kínaiak számára. Ezek közül a legismertebbek a hunok
voltak, de északról özönlötték el Kínát a dzsürcsik, a kitajok, a mongolok és
a mandzsuk is, aki dinasztiát is alapítva uralkodtak Kínán vagy annak egy részén.
Kínán belül az északi résznek a Jangce folyótól északra elterülő vidéket nevezik.
A főváros, Peking nevének fordítása "Északi főváros" (Beijing), amely
megkülönbözteti az egykori "Déli fővárostól" (Nanjing) azaz Nankingtól.
Az "Északi merítő" (beitou) a Nagy Medve csillagkép szelleme vagy
szellemcsoportja a kínai mitológiában, és magának a csillagképnek is ez a kínai
elnevezése. Úgy tartották, hogy a szellemek némelyike az emberek életének és
halálának urai. Az északi égtájhoz az elemek közül a víz, az évszakok közül
a tél, a színek közül a fekete társul.
