Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

eső
(kínaiul: yu)

Az eső jelentésű piktogram már a korai jósló csontokon is szerepel (i. e. 13-12. sz.). A jóslatok szövegéből kiderül, hogy az egyik leggyakoribb kérdésnek az számított, hogy vajon egy adott napon vagy időszakban fog-e esni. Kína mindig is a földműveléstől függött így érthető, hogy a termés szempontjából fontos esőnek különös figyelmet szenteltek. A hagyomány szerint az eső férfi (YANG) és a női (YIN) princípium egyesüléséből jön létre. Bizonyos elképzelések szerint az esőnek az istenét Yushi-nek hívják, kultusza egészen a 20. századig fennmaradt. Már a Hegyek és vizek könyve (Shan hai jing) említést tesz róla. Yushi-t antropomorf lényként képzelték el, de a tiszteletére emelt templomokban hatalmas hadvezérként is ábrázolták, sárga vértezetben, fekete szakállal, a bal kezében csészét tart, melyben sárkányt van, a jobb kezében pedig esőt morzsol. Más, népszerű elképzelés szerint az esőkért a tengerekben, folyókban lakó sárkányok a felelősek. A pornográf és erotikus irodalomban a eső az ejakulálcióra használt metafora.