Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Ergoutou, a pekingi pálinka

Kína leghíresebb szeszes itala minden bizonnyal a maotaijiu. Pekingé viszont az ergoutou.

Az ergoutou ugyanúgy összefoglaló elnevezés, mint a tokaji, tehát az előbbiből is van kommersz és luxus változat is. Minden ergoutoura jellemző azonban, hogy becsapós ital. Lágy, magyar ízléssel inkább émelyítő íze alapján nem is gondolná az ember, hogy milyen nagyot tud ütni. És ami a lényeg, nem rögtön, hanem akkor, mikor a hatásával elégedetlen fogyasztója már jócskán rátöltött az első poharakra, hiszen látszólag nem történt semmi. Ez a hatásmechanizmus alapjában különbözteti meg az ergoutout más szeszes italoktól, nota bene, az első kóstolót a tapasztaltabb ergoutou-fogyasztótól.

Dél-Kínában a rizspálinka-félék számítanak helyi specialitásnak, amelyek meglehetősen gyenge szeszes italok. Észak-Kínában viszont az ergoutou a legnépszerűbb, és teljesen érthető, ha a pekingiek, különösen azok, akiknek farzsebéből az apró ergoutous üveg kandikál ki, nem kis büszkeséggel azt állítják, hogy ez az igazi kínai tömény ital: finom, erős és lassan hat. Aki egy kicsit is ismeri Kína történelmét, az csakis egyetérthet ezzel a megállapítással. Nem mellékesen tehát, ergoutou-ivás után nem árt igyekezni haza, mielőtt még nyilvános helyen veszi át a hatalmat az alkohol a szervezet felett.

Tavaly karácsonykor az Egyesült Államokban is megkezdték az ergoutou próbaárusítását, és olyen sikerrel, hogy idén már megindult a rendes kereskedelem is Amerikában, több fajta ergoutouval, köztük természetesen a legjobb minőségűvel is, ami a közönséges ergoutoutól olyan nagyon sokban nem különbözik, a porcelán üveget és a magasabb árat (az Egyesült Államokban 22 dollár a nagykereskedelmi ára) leszámítva persze, ami kitűnő ajándékká teszi a kínaiak között. Az exportot az 1700 munkást foglalkoztató, és Pekingben nagyjából a csecsemőkig bezárólag mindenki által ismert Red Star Holding Co. Ltd. bonyolítja kínai részről. Az óceán másik oldalán már nagyobb a titokzatoskodás. Elképzelhető hogy a helyi világmárkák miatt, mindenesetre csak annyit lehet tudni, hogy egy Los Angeles-i cég teríti a pekingi szeszesitalt, de hogy melyik, azt nem hozták nyilvánosságra.

Összesen egyébként már több mint 10 országba és területre exportálják az ergoutout, a tengerentúli kínaiak nem kis örömére, de az ebből származó bevétel még mindig csak a töredékét éri el a hazai fogyasztásból származónak.

A Red Star, és az általuk gyártott ergoutou persze sokkal jobban ismert kínai nevén, azaz mint hongxing ergoutou. Ebből az elnevezésből a hongxing vörös csillagot jelent, ami a vállalat és a márka neve. Illetve a vállalatnak igen, de a márkaelnevezés körül már nem minden olyan sima, mint az ergoutou fentebb említett említett íze. Ugyanis: a pekingi pálinka, az ergoutou neve körülbelül azt jelenti, hogy "két edényben párolt ital", és ez a legismertebb kínai "baijiu"-fajta. Hogy mennyira az, látszik abból is, hogy Kína "baijiu"-termelésének negyedét teszi ki az ergoutou. A "baijiu" szó szerint "fehér szeszes ital"-t jelent, és Kínában azoknak a tömény italoknak az elnevezésére használják, amelyeket cirokból, vagy kukoricából desztillálnak. És itt jön az apró üröm, no nem az ergoutouba, minthogy abban sajnos ugyanúgy csak cirok van, mint a többi "baijiu"-ban, hanem az örömbe, ugyanis az ergoutout igen nehéz márkanévként bejegyezni, hiszen az összes többi, az előbb említett, az ergoutoun kívüli "maradék háromnegyed" rész "baijiu" is elmondhatná magáról, hogy ergoutou vagyok, azaz engem is ugyanúgy desztilláltak, mint az ergoutout. Bezzeg, ha lenne egy kis üröm is, mármint az ergoutouban, de hát nincsen. Úgyhogy a tokajinak tulajdonképpen még istenes a dolga a szlovákokkal és az olaszokkal.

Nem hagyható ki legalább egy híres megjegyzés az ergoutouval kapcsolatban, ha már azt a külföldiek körében híressé vált Lonely Planet-szerű megállapítást nem említettük, hogy a pekingi taxisok ugyanolyan természetességgel fuvaroznak el minket az ergoutou párolóüzeméhez (kéretik viszont a kínai elnevezést megtanulni), mint a Tiananmen-térre.

Nos, a megjegyzés úgy szól, hogy a Ming-dinasztia híres regénye, a Vízparti történet szerint Wu Song, miután 18 csészével megivott egy pálinkából, megölt egy tigrist; Li Bai, a Tang-dinasztia költőóriása rizsbort ivott versírás közben. Világos, hogy egyikük sem ergoutout ivott, mert Li Bai már nem tudott volna tőle verset írni, Wu Song pedig még nem tudott volna megölni egy tigrist.

Kínai Nemzetközi Rádió