Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

ÉPÍTÉSZET (jianzhu)
A legleterjedtebb háztípus az észak-kínai lakáskomplexum, a négy oldalról épületekkel körülzárt udvar, amely a római átrium-házakhoz hasonlít. Az udvarok száma a rang és vagyon nagyságágával volt arányos. A zárt területen belül a délre néző főépület az észak-déli tengely északi végében állt. Itt mindig a családfő, a család legidősebb férfi tagja lakott, a rokonok a kisebb melléképületekben laktak. A szolgák a déli falnál, a kapuhoz közel kaptak helyet. A bejáraton belül a "szellemfal" állt, a külvilág és a kíséretek kizárására ( fal). Egészen a legújabb korig, a császárság fennállásáig ez volt a jómódúak tipikus lakásformája. A hagyományos kínai épületek a Song-kor óta emelvényen állnak, nehéz, hatalmas cseréptetejüket az emelvényen elhelyezett kőlapokon nyugvó faoszlopok és bonyolult konzolrendszerek tartják. A konzolokat főleg csapolással illesztik egymáshoz, melyek egyben dekorációként is szolgálnak. A könnyű anyagból készült falak kevés terhet viselnek. A fontosabb épületek mindegyike déli irányba néznek és nyílnak. A faelemeket a tartósság miatt befestik. A nem faragatott oszlopok rendszerint vörösek, az emelvény fehér, a falak vörösek, a konzolok zöldek és kékek, a tetőcserepek sárgák vagy zöldek. A császári palota Pekingben a Ming-korban épült. A konfuciánus, taoista és buddhista templom között építészeti szempontból nincs jelentős különbség, ugyanolyan az alaprajzuk és felépítményük, mint a világi épületeké. A kertek, parkok szintén az épített emberi környezet elengedhetetlen tartozékai voltak, melyeket szintén kisebb-nagyobb építményekkel láttak el (híd, pavilon). A jellegzetes kínai pagodák indiai eredetűek. Kínába a buddhizmusnak köszönhetően terjedtek el, és ereklyék őrzésére szolgáltak. Mielőtt az építkezésbe belefogtak volna szinte mindig kikérték a földjósok segítségét, akik különféle okkult mérések és számítások révén kijelölték az építkezésre legalkalmasabb helyet, időt stb. (földjóslás). Irodalom: Thilo, Thomas: Hagyományos kínai építészet. Fordította: Halmy Ferenc. Corvina Kiadó, Budapest1985.