Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E
F G
H I
J K
L M
N O
P Q
R S
T U
Ü V
W X
Y Z
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
ÉPÍTÉSZET
(jianzhu)
A legleterjedtebb háztípus az észak-kínai lakáskomplexum, a négy oldalról épületekkel
körülzárt udvar, amely a római átrium-házakhoz hasonlít. Az udvarok száma a rang
és vagyon nagyságágával volt arányos. A zárt területen belül a délre néző főépület
az észak-déli tengely északi végében állt. Itt mindig a családfő, a család legidősebb
férfi tagja lakott, a rokonok a kisebb melléképületekben laktak. A szolgák a déli
falnál, a kapuhoz közel kaptak helyet. A bejáraton belül a "szellemfal"
állt, a külvilág és a kíséretek kizárására ( fal). Egészen a legújabb korig, a
császárság fennállásáig ez volt a jómódúak tipikus lakásformája. A hagyományos
kínai épületek a Song-kor óta emelvényen állnak, nehéz, hatalmas cseréptetejüket
az emelvényen elhelyezett kőlapokon nyugvó faoszlopok és bonyolult konzolrendszerek
tartják. A konzolokat főleg csapolással illesztik egymáshoz, melyek egyben dekorációként
is szolgálnak. A könnyű anyagból készült falak kevés terhet viselnek. A fontosabb
épületek mindegyike déli irányba néznek és nyílnak. A faelemeket a tartósság miatt
befestik. A nem faragatott oszlopok rendszerint vörösek, az emelvény fehér, a
falak vörösek, a konzolok zöldek és kékek, a tetőcserepek sárgák vagy zöldek.
A császári palota Pekingben a Ming-korban épült. A konfuciánus, taoista és buddhista
templom között építészeti szempontból nincs jelentős különbség, ugyanolyan az
alaprajzuk és felépítményük, mint a világi épületeké. A kertek, parkok szintén
az épített emberi környezet elengedhetetlen tartozékai voltak, melyeket szintén
kisebb-nagyobb építményekkel láttak el (híd, pavilon). A jellegzetes kínai pagodák
indiai eredetűek. Kínába a buddhizmusnak köszönhetően terjedtek el, és ereklyék
őrzésére szolgáltak. Mielőtt az építkezésbe belefogtak volna szinte mindig kikérték
a földjósok segítségét, akik különféle okkult mérések és számítások révén kijelölték
az építkezésre legalkalmasabb helyet, időt stb. (földjóslás). Irodalom: Thilo,
Thomas: Hagyományos kínai építészet. Fordította: Halmy Ferenc. Corvina Kiadó,
Budapest1985.
