Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Ennin
eredeti nevén MIBU, tiszteleti néven JIKAKU DAISHI (szül. 794. Tsuga körzet, Shimotsuke tartomány, Japán - megh. 864. febr. 24. Japán), buddhista pap a Heian-korszak kezdetén, a tendai szekta sammon ágának megalapítója, ő hozta be Kínából a vokális zene lejegyzésének azt a módszerét, amelyet jelenleg is használnak Japánban.
Ennin nyolcéves volt, amikor a Dai-jiban (a ji jelentése „kolostor”) tanulni kezdett, majd tizenöt éves korában belépett a Kyoto közelében, a Hiei-hegyen lévő Enryaku-ji tendai kolostorba. Ott a szekta és a templom megalapítójának és papjának, Saichô-nak lett a tanítványa. Ekkor már elkezdődött a buddhizmus és a sintoizmus összehangolása; Nimmyô császár tanulmányútra küldte Ennint a T'ang-dinasztia uralma alatt élő Kínába, ahonnan Saichô annak idején a tendai szekta megalapításának gondolatát hozta.
Ennin kilenc évet töltött Kínában tapasztalatgyűjtéssel, tanulással, olvasással és írással. Amikor 847-ben hazatért, 559 tekercs kínai buddhista irodalmat és a buddhista szertartásokban használt eszközöket vitt magával. A tendai buddhizmusban a zenének nagy hagyományai voltak, és Ennin az Enryaku-ji temploma részére elhozta a dallamok lejegyzésére Kínában bevezetett módszert, amelyben hajlított és egyéb módon megformázott vonalakat és neumáknak nevezett ábrákat használtak (ezt a módszert alkalmazzák Japánban ma is). Terjedelmes írásműve részletes kínai útinaplóját is tartalmazza.
Ennin vezette be a japán buddhizmusba a nembutsut, az Amida Buddha neve zsolozmázó ismétlésének gyakorlatát. A császári udvar azzal ismerte el Ennin tevékenységét, hogy 848-ban a daihosshi („nagy pap”) nevet adományozta neki. Ennin tanai és tanításai az elmélyült vallásosságot és azt a lehetőséget hangsúlyozták, hogy az ember még életében Buddhává lehet; ebből fejlődött ki a tendai buddhizmus sammon ága, amely a ma is működő három irányzat egyike; Ennon hatása a japán buddhizmusra az elkövetkező évszázadokban is érezhető volt. 854-ben rendjének főpapja lett.
864-ben, halála után megkapta a legmagasabb papi rangot, a hôin daichi címet (szó szerint „a legnagyobb bölcsesség főpapja”), és két évvel később a Jikaku Daishi megtisztelő névvel tüntették ki.
