Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Ennin

eredeti nevén MIBU, tiszteleti néven JIKAKU DAISHI (szül. 794. Tsuga körzet, Shimotsuke tartomány, Japán - megh. 864. febr. 24. Japán), buddhista pap a Heian-korszak kezdetén, a tendai szekta sammon ágának megalapítója, ő hozta be Kínából a vokális zene lejegyzésének azt a módszerét, amelyet jelenleg is használnak Japánban.

Ennin nyolcéves volt, amikor a Dai-jiban (a ji jelentése „kolostor”) tanulni kezdett, majd tizenöt éves korában belépett a Kyoto közelében, a Hiei-hegyen lévő Enryaku-ji tendai kolostorba. Ott a szekta és a templom megalapítójának és papjának, Saichô-nak lett a tanítványa. Ekkor már elkezdődött a buddhizmus és a sintoizmus összehangolása; Nimmyô császár tanulmányútra küldte Ennint a T'ang-dinasztia uralma alatt élő Kínába, ahonnan Saichô annak idején a tendai szekta megalapításának gondolatát hozta.

Ennin kilenc évet töltött Kínában tapasztalatgyűjtéssel, tanulással, olvasással és írással. Amikor 847-ben hazatért, 559 tekercs kínai buddhista irodalmat és a buddhista szertartásokban használt eszközöket vitt magával. A tendai buddhizmusban a zenének nagy hagyományai voltak, és Ennin az Enryaku-ji temploma részére elhozta a dallamok lejegyzésére Kínában bevezetett módszert, amelyben hajlított és egyéb módon megformázott vonalakat és neumáknak nevezett ábrákat használtak (ezt a módszert alkalmazzák Japánban ma is). Terjedelmes írásműve részletes kínai útinaplóját is tartalmazza.

Ennin vezette be a japán buddhizmusba a nembutsut, az Amida Buddha neve zsolozmázó ismétlésének gyakorlatát. A császári udvar azzal ismerte el Ennin tevékenységét, hogy 848-ban a daihosshi („nagy pap”) nevet adományozta neki. Ennin tanai és tanításai az elmélyült vallásosságot és azt a lehetőséget hangsúlyozták, hogy az ember még életében Buddhává lehet; ebből fejlődött ki a tendai buddhizmus sammon ága, amely a ma is működő három irányzat egyike; Ennon hatása a japán buddhizmusra az elkövetkező évszázadokban is érezhető volt. 854-ben rendjének főpapja lett.

864-ben, halála után megkapta a legmagasabb papi rangot, a hôin daichi címet (szó szerint „a legnagyobb bölcsesség főpapja”), és két évvel később a Jikaku Daishi megtisztelő névvel tüntették ki.