Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
elefánt
(kínaiul: xiang)
A legkorábbi időkben az elefánt még Kínában is őshonos volt, nem csak délen, de északon is, ahol az uralkodó ház tagja olykor vadásztak is elefántra. A legenda szerint a mitikus uralkodó, Shun elefánt segítségével húzta ki a földből a fákat, rönköket. Az elefánt írásjegye, formájában piktogram már a Shang-Yin-kori ún. jósló csontokon is szerepel, de egészen az i. e. 3. századig fel-felbukkan különböző szövegekben. Az elefántot a szilárd erkölcs, erő és hatalom jelképének tartották. Ebben az összefüggésben kapcsolatba hozható az oroszlánnal, a párduccal és a tigrissel. Gyakorta ábrázolják hátas állatként is, ilyenkor boldogság jelképe, ugyanis az "elefánton ülni" (qi xiang) kifejezés hasonlít a "boldogság" (jixiang) szóhoz. Az elefántcsont már az ókor óta nagybecsben tartott, értékes dísztárgynak számított, melyből számos elegáns használati tárgyat is készítettek. A Ming-dinasztia császárainak sírhelyéhez vezető utat többek között hatalmas kőelefántok őrzik.
