Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Eisenhut Ferenc

(Németpalánka, 1857. jan. 26. – München, 1903. jún. 2.): festő. 1882-ben tett közel-keleti útjának élményéből festette 1883-ban első keleti tárgyú képét, A Korán általi gyógyítást. Gül baba halála c. festménye 1886-ban állami aranyérmet nyert. Hosszabb időt töltött Afrikában, 1896-ban millenniumi körképet festett. Művei az akadémikus stílust képviselik.

Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990

 


Eisenhut Ferenc: Gül baba halála (1886)
[A festmény jelenleg az ankarai Magyar Nagykövetség rezidenciáját díszíti.]

 

1896-ban, sok-sok évvel ezelőtt, Bács-Bodrog vármegye elöljárói, mindenhatói sürgősen hazarendelték - éppen valahol a Keleten tartózkodott -, és azzal bízták meg, hogy készítsen el egy nagyméretű történelmi tárgyú festményt: fesse le a zentai csatát; munkájáért 12 000 koronát kapott - Az 1857. január 26-án Palánkán született festőművészt még életében nagyra becsülték, elismerték, ám az idő múlásával dicsfénye megkopott, a legújabb művészettörténeti katalógusokban már ritkábban emlegetik korának egyik legjelesebb festőjeként - Münchenben hunyt el, abban a városban, ahol művészi pályafutásának legszebb, leggyümölcsözőbb éveit töltötte - Egyik életírója arról számolt be, hogy Eisenhut valóságos nagykövete volt a magyar művészeknek a bajorok legnagyobb városában...
Nem minden alkotóra (színészre, szobrászra, muzsikusra, festőművészre) érvényes a mondás: ,,Kit sújt nagy szenvedés, az lesz a legnagyobb. Épp a legkeserűbb ének a legcsodásabb. Bár tiszta zokogás csak.'' A Bácskában született Eisenhut Ferencet ,,nem sújtotta a sors, millió csapással'', nem szenvedett gyermekkorában sem, nem ette a ,,meg nem értett'' alkotók keserű kenyerét. A szorgalmas, talán túl szorgalmas művész számtalan alkalommal állíthatta ki műveit szülőhazájában, Magyarországon, de a németországi városokban is. Sokat tett a magyar művészek népszerűsítéséért. Művészi pályafutásának legszebb, leggyümölcsözőbb éveit a bajorok legnagyobb városában, Münchenben töltötte. Messze szülőföldjétől a magyar művészet érdekeinek mindenkor önzetlen, fáradhatatlan és lelkes képviselője, szószólója volt. Egyik életrajzírója találóan jegyezte meg, hogy Eisenhut Ferenc valóságos nagykövete volt a magyar művészeknek Münchenben. Innen, a bajor városból kiindulva terjedt át az egész kontinensre a magyarok művészete. ,,Eisenhut Feren volt az a lelkes kultúrmunkás, aki az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat budapesti nemzetközi tárlatain a müncheni és németországi művészeknek a részvételét óriási fáradsággal és mindenkor előkelő ízléssel szervezte'' - írta halála után Ambrozovics Dezső. A művész 1903. június 2-án hunyt el Münchenben...
Eisenhut Ferenc szülőfalujában, Palánkán először boltosinasként próbált szerencsét az életben, s aztán csaknem olyan népszerű és megbecsült festőművész lett, mint az egykori fényképészinas a maga korában. László Fülöppel hasonló életpályát futott be. ĺ is valami egészen hihetetlen és csalhatatlan ösztönnel megérezte, hogy mi az, ami az embereket érdekli. Tehát mindketten arra törekedtek, hogy a közízlésnek eleget tegyenek, bár ez nem mindig erény. Lyka Károly művészettörténész leírta: ,,...a művészi gyakorlat, a rutin lépett előtérbe, s ezáltal a festészet a kézművességhez hasonló szakmává vált''.
A művész első nagyobb útja Budapestre vezetett, az országos mintarajziskolában Székely Bertalan és Greguss János tanítványaként csiszolgatta nem mindennapi tehetségét. Nemsokára - mindössze két év múlott el - Münchenbe távozott, s a bajor királyi képzőművészeti akadémián Benczúr, Löfftz, Seitz és Dietz keze alatt tanulta meg mindazt, amit a leghasznosabbnak, legszebbnek tartott pályafutása során. A műértők hamarosan vásárolni kezdték a festményeit. Nemsokára egy csodás világ szépségei nyűgözték le, Keletre utazott, hogy színdús benyomásokkal gazdagodjon, és még többet alkosson. Hazatérve keleti tárgyú képeket festeget. ĺ volt - sokak szerint - az ,,orientalista irányzat'' leghűségesebb követője, népszerűsítője. Ezt a ,,témá''-t választotta magának. Megfordult Egyiptomban, Törökországban, Tuniszban, eljutott a Kaukázus lábáig, az afganisztáni hegyekben csavargott, az üzbég sivatagtól sem riadt vissza, de a tatár sztyeppék varázsaltos szépségét is megörökítette festményein. Ezekben az ,,egzotikus'' országokban népviseleti, lakberendezési és használati tárgyakat is gyűjtött, s ezekkel tette díszesebbé müncheni házának hatalmas műtermét. A Korán általi gyógyítás címet viselte első műve, mellyel tárlaton megjelent 1883-ban. 1886-ban a Gül baba halála című olajfestményével aranyérmet nyert. Ferenc József királynak pedig a tetszését, ugyanis megvásárolta. 1892-ben Berlinben mutatta be alkotásait, majd számtalan kitüntetésében részesült. A párizsi szalon nem zárkózott el előle, Madridban dicshimnuszokat zengtek munkáiról. Hadd jegyezzük meg, hogy a Gül baba halála című képéért ő kapta meg az első aranyérmet, megelőzve olyan nagyságot, mint Munkácsy Mihály, Lotz Károly és Benczúr Gyula...
1896-ban - nem sokkal halála előtt - Bács-Bodrog vármegye elöljárói hazahívták, s azzal bízták meg, hogy örökítse meg a zentai csatát. Mesterségbeli tudása a kép minden ecsetvonásában érvényesül. Munkájáért 12 000 koronát kapott. Eisenhut utolsó festménye a Büntetés című volt 1903-ban. Hagyatékában Csuzy Károly 148 olajfestményt s 678 tanulmányt, vázlatot talált. A művész haláláig hű maradt önmagához, stílusához, iskolájának hagyományaihoz, s az ún. modern művészet hullámai nyomtalanul suhantak el mellette. Elhunytakor özvegye és két gyermeke siratta...

 

http://www.mke.hu/lyka/02/muveszet_02_eisenhut.htm
http://archiv.magyarszo.com/arhiva/2007/11/01/main.php?l=b6.htm
http://www.artmagazin.hu/portal/cikk.php?idc=20070318-233348&id2=&idl=
http://www.artmagazin.info/index.php?option=com_content&task=view&id=564&Itemid=31
http://www.heraresim.com/data/A50101.jpg
http://www.axioart.com/popup_pic.php?pic=images/live_images/original/279/57.jpg