Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Eisenhut Ferenc
(Németpalánka, 1857. jan. 26. – München, 1903. jún. 2.): festő. 1882-ben tett közel-keleti útjának élményéből festette 1883-ban első keleti tárgyú képét, A Korán általi gyógyítást. Gül baba halála c. festménye 1886-ban állami aranyérmet nyert. Hosszabb időt töltött Afrikában, 1896-ban millenniumi körképet festett. Művei az akadémikus stílust képviselik.
Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990
Eisenhut Ferenc:
Gül baba halála (1886)
[A festmény jelenleg az ankarai Magyar Nagykövetség rezidenciáját díszíti.]
1896-ban, sok-sok
évvel ezelőtt, Bács-Bodrog vármegye elöljárói, mindenhatói sürgősen hazarendelték
- éppen valahol a Keleten tartózkodott -, és azzal bízták meg, hogy készítsen
el egy nagyméretű történelmi tárgyú festményt: fesse le a zentai csatát; munkájáért
12 000 koronát kapott - Az 1857. január 26-án Palánkán született festőművészt
még életében nagyra becsülték, elismerték, ám az idő múlásával dicsfénye megkopott,
a legújabb művészettörténeti katalógusokban már ritkábban emlegetik korának
egyik legjelesebb festőjeként - Münchenben hunyt el, abban a városban, ahol
művészi pályafutásának legszebb, leggyümölcsözőbb éveit töltötte - Egyik életírója
arról számolt be, hogy Eisenhut valóságos nagykövete volt a magyar művészeknek
a bajorok legnagyobb városában...
Nem minden alkotóra (színészre, szobrászra, muzsikusra, festőművészre) érvényes
a mondás: ,,Kit sújt nagy szenvedés, az lesz a legnagyobb. Épp a legkeserűbb
ének a legcsodásabb. Bár tiszta zokogás csak.'' A Bácskában született Eisenhut
Ferencet ,,nem sújtotta a sors, millió csapással'', nem szenvedett gyermekkorában
sem, nem ette a ,,meg nem értett'' alkotók keserű kenyerét. A szorgalmas, talán
túl szorgalmas művész számtalan alkalommal állíthatta ki műveit szülőhazájában,
Magyarországon, de a németországi városokban is. Sokat tett a magyar művészek
népszerűsítéséért. Művészi pályafutásának legszebb, leggyümölcsözőbb éveit a
bajorok legnagyobb városában, Münchenben töltötte. Messze szülőföldjétől a magyar
művészet érdekeinek mindenkor önzetlen, fáradhatatlan és lelkes képviselője,
szószólója volt. Egyik életrajzírója találóan jegyezte meg, hogy Eisenhut Ferenc
valóságos nagykövete volt a magyar művészeknek Münchenben. Innen, a bajor városból
kiindulva terjedt át az egész kontinensre a magyarok művészete. ,,Eisenhut Feren
volt az a lelkes kultúrmunkás, aki az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat
budapesti nemzetközi tárlatain a müncheni és németországi művészeknek a részvételét
óriási fáradsággal és mindenkor előkelő ízléssel szervezte'' - írta halála után
Ambrozovics Dezső. A művész 1903. június 2-án hunyt el Münchenben...
Eisenhut Ferenc szülőfalujában, Palánkán először boltosinasként próbált szerencsét
az életben, s aztán csaknem olyan népszerű és megbecsült festőművész lett, mint
az egykori fényképészinas a maga korában. László Fülöppel hasonló életpályát
futott be. ĺ is valami egészen hihetetlen és csalhatatlan ösztönnel megérezte,
hogy mi az, ami az embereket érdekli. Tehát mindketten arra törekedtek, hogy
a közízlésnek eleget tegyenek, bár ez nem mindig erény. Lyka Károly művészettörténész
leírta: ,,...a művészi gyakorlat, a rutin lépett előtérbe, s ezáltal a festészet
a kézművességhez hasonló szakmává vált''.
A művész első nagyobb útja Budapestre vezetett, az országos mintarajziskolában
Székely Bertalan és Greguss János tanítványaként csiszolgatta nem mindennapi
tehetségét. Nemsokára - mindössze két év múlott el - Münchenbe távozott, s a
bajor királyi képzőművészeti akadémián Benczúr, Löfftz, Seitz és Dietz keze
alatt tanulta meg mindazt, amit a leghasznosabbnak, legszebbnek tartott pályafutása
során. A műértők hamarosan vásárolni kezdték a festményeit. Nemsokára egy csodás
világ szépségei nyűgözték le, Keletre utazott, hogy színdús benyomásokkal gazdagodjon,
és még többet alkosson. Hazatérve keleti tárgyú képeket festeget. ĺ volt - sokak
szerint - az ,,orientalista irányzat'' leghűségesebb követője, népszerűsítője.
Ezt a ,,témá''-t választotta magának. Megfordult Egyiptomban, Törökországban,
Tuniszban, eljutott a Kaukázus lábáig, az afganisztáni hegyekben csavargott,
az üzbég sivatagtól sem riadt vissza, de a tatár sztyeppék varázsaltos szépségét
is megörökítette festményein. Ezekben az ,,egzotikus'' országokban népviseleti,
lakberendezési és használati tárgyakat is gyűjtött, s ezekkel tette díszesebbé
müncheni házának hatalmas műtermét. A Korán általi gyógyítás címet viselte első
műve, mellyel tárlaton megjelent 1883-ban. 1886-ban a Gül baba halála című olajfestményével
aranyérmet nyert. Ferenc József királynak pedig a tetszését, ugyanis megvásárolta.
1892-ben Berlinben mutatta be alkotásait, majd számtalan kitüntetésében részesült.
A párizsi szalon nem zárkózott el előle, Madridban dicshimnuszokat zengtek munkáiról.
Hadd jegyezzük meg, hogy a Gül baba halála című képéért ő kapta meg az első
aranyérmet, megelőzve olyan nagyságot, mint Munkácsy Mihály, Lotz Károly és
Benczúr Gyula...
1896-ban - nem sokkal halála előtt - Bács-Bodrog vármegye elöljárói hazahívták,
s azzal bízták meg, hogy örökítse meg a zentai csatát. Mesterségbeli tudása
a kép minden ecsetvonásában érvényesül. Munkájáért 12 000 koronát kapott. Eisenhut
utolsó festménye a Büntetés című volt 1903-ban. Hagyatékában Csuzy Károly 148
olajfestményt s 678 tanulmányt, vázlatot talált. A művész haláláig hű maradt
önmagához, stílusához, iskolájának hagyományaihoz, s az ún. modern művészet
hullámai nyomtalanul suhantak el mellette. Elhunytakor özvegye és két gyermeke
siratta...
http://www.mke.hu/lyka/02/muveszet_02_eisenhut.htm
http://archiv.magyarszo.com/arhiva/2007/11/01/main.php?l=b6.htm
http://www.artmagazin.hu/portal/cikk.php?idc=20070318-233348&id2=&idl=
http://www.artmagazin.info/index.php?option=com_content&task=view&id=564&Itemid=31
http://www.heraresim.com/data/A50101.jpg
http://www.axioart.com/popup_pic.php?pic=images/live_images/original/279/57.jpg
