Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

ÉGTÁJ
Kínában hagyományosan öt égtájat különböztetnek meg: észak, dél, kelet, nyugat és a közép. Úgy képzelték, hogy Kína a világ közepén helyezkedik el, innen a Zhongguo azaz a Középső Birodalom elnevezés. Kínát pedig körben barbárok lakják, amelyek mindegyikét egy-egy égtájhoz kapcsolták. Emellett mindegyik égtájhoz még számos szimbolikus jelentés is társult. Mindközül a legjelentősebb azonban a dél, hiszen Kínában hagyományosan déli tájolással dolgoztak. Az uralkodó arccal délre fordulva kormányozta országát birodalmát. A tájoláshoz használt iránytű kínai neve is délre mutató tű. Az égtájak jelentős szerepet játszottak a földjóslásban (feng-shui) is. Minden égtájnak meg volt a maga istene, de mindegyikhez kapcsolódott egy-egy szín, évszak, elem stb. is (l. öt).