Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E
F G
H I
J K
L M
N O
P Q
R S
T U
Ü V
W X
Y Z
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
ÉG (tian)
Az Ég a férfi princípiumhoz sorolandó szemben a Földdel. Az Ég kultusza már
a Zhou-korban kialakult és egy ideig együtt létezett Shangdi kultuszával. Egyes
elképzelések szerint Shangdi maga az Ég, míg mások szerint az Ég Shangdi lakóhelye.
Az Ég a legfelsőbb isteni erővé, hatalommá vált. Már a Zhou-korban égalattinak
(tianxia) nevezték az ismert világot, azaz Kínát, míg az uralkodót Shangdi leszármazottjának,
azaz az Ég fiának (tianzi) tartották, aki az Égtől kapott mandátum (tianming)
alapján kormányozza az emberek világát. A császár kori Kínában az Ég kultusza
vált a legfontosabb kultusszá. Az Ég tiszteletére általában az újév előestéjén
és a téli napéjegyenlőség idején mutattak be áldozatot az Ég oltárán, az Ég
templomában. Mai formájában ez a templom a 15. század elején épült, Peking egyik
legnevezetesebb épülete. A templom központi csarnoka kétemeletes kerek épület,
fent keskenyebb emeletekkel és kúp alakú tetővel; ez az épület egy sima, szorosan
egymáshoz illesztett márványlapokkal kirakott terasznak pontosan a közepén emelkedik.
A terasz is kerek alaprajzú és háromszintes. Az épületegyüttes kör alakja már
ősidőktől fogva az eget szimbolizálja, szemben a Földel, amelyet hagyományosan
szögletesnek képzeltek el. A hagyományos kínai kozmogóniában és mitológiában
kilenc rétegű eget képzeltek el. A hagyományos kínai időszámításban tizenkét
égitörzset (tian gan) tartanak számon (naptár).