Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

ÉG (tian)
Az Ég a férfi princípiumhoz sorolandó szemben a Földdel. Az Ég kultusza már a Zhou-korban kialakult és egy ideig együtt létezett Shangdi kultuszával. Egyes elképzelések szerint Shangdi maga az Ég, míg mások szerint az Ég Shangdi lakóhelye. Az Ég a legfelsőbb isteni erővé, hatalommá vált. Már a Zhou-korban égalattinak (tianxia) nevezték az ismert világot, azaz Kínát, míg az uralkodót Shangdi leszármazottjának, azaz az Ég fiának (tianzi) tartották, aki az Égtől kapott mandátum (tianming) alapján kormányozza az emberek világát. A császár kori Kínában az Ég kultusza vált a legfontosabb kultusszá. Az Ég tiszteletére általában az újév előestéjén és a téli napéjegyenlőség idején mutattak be áldozatot az Ég oltárán, az Ég templomában. Mai formájában ez a templom a 15. század elején épült, Peking egyik legnevezetesebb épülete. A templom központi csarnoka kétemeletes kerek épület, fent keskenyebb emeletekkel és kúp alakú tetővel; ez az épület egy sima, szorosan egymáshoz illesztett márványlapokkal kirakott terasznak pontosan a közepén emelkedik. A terasz is kerek alaprajzú és háromszintes. Az épületegyüttes kör alakja már ősidőktől fogva az eget szimbolizálja, szemben a Földel, amelyet hagyományosan szögletesnek képzeltek el. A hagyományos kínai kozmogóniában és mitológiában kilenc rétegű eget képzeltek el. A hagyományos kínai időszámításban tizenkét égitörzset (tian gan) tartanak számon (naptár).