Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

ECSET (bi)
Az ecset az írástudók hagyományos "négy kincs"-ének egyike a papír, a tus és a tusdörzsölő kő mellett. Az ecsetet régtől fogva, szinte változatlan formájában használják az íráshoz és festészethez egyaránt. A hagyomány Meng Tian (? - i. e. 220) tábornoknak tulajdonítja az ecset feltalálását, aki hadvezérként a Kínát első ízben egyesítő Qinshi Huangdi udvarában szolgált. A késő kínai népi mitológiában az íróecset isteneként tisztelték. A régészeti eredmények arról tanúskodnak, hogy már az i. e. első évezred elején használtak ecsetet és tust. Az ecset hagyományos formája egy vékony bambuszcsőbe erősített nyúlszőrpamat, de manapság a finomabb ecsetek menyét szőréből készülnek, és a vaskosabbakat csontgyűrűbe fogva erősítik a nyélre. A híres ecsetkészítő mestereket régóta számon tartják, manapság is több híres márkát különböztetnek meg. Az ecseteket az írástudók és a festők az asztalon tartják alacsony, henger alakú vázában, amely lehet porcelánból, fából, bambuszból stb. Az ecset általában az írástudókat, a tudósokat jelképezi, de utalhat a férfi nemi szervre is.