Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

ECET (cu)
A Kínában használt ecet csak távolról emlékeztet a mi ecetünkre. Ecetet erjeszthettek rizsből, búzából, de még őszibarackból és szőlőből is, színe pedig mindig jellegzetesen sötét. Az "ecetet nyelt" kifejezést az irigy, féltékeny emberekre használják. Az esküvői ceremónia (házasság) elengedhetetlen kelléke volt az ecettel teli kupa, serleg, amelyet a mennyasszony vitt gyaloghintójában, miközben egy pálcával kevergetett. Így kívánták elérni, hogy asszony korában soha ne kínozza majd féltékenység vagy irigység. A hiedelem úgy tartja, hogy a torkon akadt halszálkától meg lehet szabadulni, ha az illetővel ecetet itatnak.