Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
dzsihád
más írásmóddal DZSEHAD (arab: „harc” vagy „ütközet”), a muszlimok azon kötelezettsége, hogy az iszlámot háborúskodás útján terjesszék. A dzsihád az elvekért vagy hitért vívott bármilyen harcot jelentheti, és gyakran „szent háború”-nak fordítják. Az iszlám a dzsihád teljesítésének négy módját ismeri: a szív, a nyelv, a kéz és a kard által. Az első a szív megtisztítása az ördöggel (Sejtán) vívott harcban, a gonoszra való csábítás legyőzése révén. Az iszlám „nyelvvel és kézzel” való terjesztése nagyrészt a jó támogatása és a rossz kijavítása révén teljesülhet. A kötelezettség teljesítésének negyedik módja a hitetlenek és az iszlám hit ellenségei elleni fizikai harc. Az isteni kinyilatkoztatás mellett hitet tévők - lényegében a keresztények és a zsidók - külön elbírálás alá esnek. Nekik módjuk van rá, hogy fölvegyék az iszlám hitet, de legalábbis el kell hogy fogadják az iszlám uralmat fej- és földadó fizetése mellett. A dzsihádot olyankor hirdették meg a muszlimok, ha a keresztények mindkét lehetőséget elutasították.
A modern iszlám a belső énnel vívott háborúra helyezi a fő hangsúlyt. Más nemzetekkel vívott háborút csak annyiban szentesít, amennyiben az a veszélyeztetett hit védelmében történik.
Az iszlám története során a nem muszlimok elleni háborúkat - még a politikai célúakat is - dzsihádnak nevezték, hogy tükrözzék vallási színezetüket. Ez különösen érvényes a XVIII. és XIX. századi muszlim Fekete-Afrikára, ahol a vallási-politikai hódításokat tekintették dzsihádnak. A leghíresebb példa erre az Uszmán dan Fodio-féle dzsihád, amely létrehozta a szokotói kalifátust (1804) a mai Észak-Nigériában.
