Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

dzikr

más írásmóddal DHIKR vagy ZIKR (arab: „önemlékeztetés”, vagy „említés”), rituális ima vagy litánia, melyet a muszlim misztikusok (szúfik) mondanak Isten dicsőítésére és a szellemi tökéletesség elérése végett. Alapja a Korán felszólítása: „Emlékeztesd tenmagadat [udzkur] a te Istenedre, amikor elfelejtenéd” (18:24). A dzikr, lényegét tekintve, Istenre való emlékezés, nevének sűrű ismételgetése révén. A dzikr eredetileg a Korán és egyéb vallási szövegek egyszerű recitálása volt (ezt aszkéták és misztikusok végezték), majd fokozatosan formulává vált, amelyet előírt tartásban és légzésmóddal halkan vagy fennhangon kell ismételgetni, például lá illáhu illa Alláh („nincsen isten, csak az Isten”); Alláhu akbár („Isten a leghatalmasabb”); al-hamdu lílláh („hálaadás Istennek”); asztaghfiru Alláh („Isten megbocsátását kérem”).

Miután létrejöttek a szúfi testvériségek (taríkká), mindegyik elfogadta a saját dzikrjét, amelyet egyénileg (pl. a kötelező napi öt ima után) vagy közösségileg recitáltak. A fikr-hez (meditációhoz) hasonlóan a dzikr is egy módja annak, hogy a szúfi elérhesse az Istennel való eggyéválást.