Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
dörzskő
A dörzskő, kínai nevén jen, az írástudók és művészek „négy fő kincsének” egyike. Az írás olyan előkelő kellékeinek csoportja ez, amelybe a dörzskövön kívül a papír, a tus és az ecset tartozik. Ez az európai szemmel nézve leginkább valamiféle artisztikus hamutartóra emlékeztető dörzskő funkcióját tekintve arra szolgál, hogy a homorúra csiszolt tálka részében a szilárd tusrudat vízben hígítva körkörös mozgással folyékony, csomómentes tusoldattá elegyítsék.
Legkorábbi formája már az i.e. 3. századból ismert. A több mint kétezer éves történelme során a dörzskövet készítették jádéből, terrakottából, porcelánból, bronzból és ezüstből is. Hagyományos alapanyaguk azonban a mai napig a különböző kövek. A dörzskő-faragás és -csiszolás mindig megbecsült művészetnek számított, gyűjtését pedig csak a legmódosabb írástudók, hivatalnokok és császárok engedhették meg maguknak. A gyűjtése és tanulmányozása mai napig valóságos szenvedély. Már a Tang-dinasztia idején (618-907) komoly tanulmányok születtek e téma körében. Ekkor írták le először a négy leghíresebb dörzskő-típust is:
1. A Tuan-dörzskő, a Kuangtung tartománybeli Tuancsouból.
2. A Sö-dörzskő, az Anhuj tartománybeli Söcsouból.
3. A Tao-dörzskő, a Kanszu tartománybeli Taocsouból.
4. Tengni-dörzskő, a Sanhszi tartománybeli Fengcsouból.
A történelem során e négy típus szinte mindig rivalizált egymással az elsőségért. Mindegyik fajtának óriási tábora volt, akik körömszakadtukig védték és méltatták kedvencüket, annak erényeit akár versekben is megénekelték. E négy leghíresebb fajta mellett még nagy népszerűségnek örvendenek a Ninghszia, Santung, Honan, Hopej és Csiangszu tartományban található kövek.
Azon kövekkel szemben, amelyek a dörzskő alapanyagául szolgáltak szigorú követelményeket támasztottak. Ez vonatkozott a színüktől a formájukig szinte minden apróságra. Az egyik legfontosabb követelmény, hogy a dörzskő repedésektől mentes legyen, ti. nehogy átszivárogjon rajta a tuslé. Ezért a kész dörzskövet kifőzik, hiszen ilyenkor a legvékonyabb hajszálrepedés is lelepleződik.
A dörzskő-készítés és -gyűjtés nemcsak Kína határain belül népszerű. Az írással és annak kellékeivel együtt igen korán meghonosodott Japánban és Koreában, ahol pedig pyorunak nevezik.
Ennek az alig nagyobb mint tenyérnyi műremeknek szinte végtelen a szín- és formagazdagsága. Létezik szögletes, ovális vagy asszimetrikus változata. Olykor meghagyták a nyers, kidolgozatlan formájában, amely így aprócska sziklaszírtekkel csipkézett hegyláncra emlékeztet. Véshettek rá verseket, vagy mivel igen értékes és kedvelt ajándéktárgynak számít, ellátták jókívánágokkal is. A legkedveltebb motívumok közt találjuk a sárkányt, a főnixet, a felhőt vagy a különböző virágokat, de akár egész tájképeket is véshettek rájuk. Színük a feketétől és szürkétől a bíboron és a zöldön keresztül egészen a tojáshéjszínig terjed.
Noha Kínában a dörzskő a kalligráfusoknak, festőknek praktikus és elengedhetetlen kelléke, mivel kielégíti a legkényesebb esztétikai igényeket is, a mai napig kedvelt és nagybecsben álló ajándéktárgynak számít. Minket is megörvendeztethet szépségével, elgyönyörködtethet hol egyszerűségével, hol bonyolultságával, s vele otthonunkban tudhatjuk a hagyományos kínai kultúra egy aprócska tárgyban testetöltött szeletét.
Lásd még!
Négy Kincs (dörzskő, tusrúd, papír, ecset)
Rövid ismerkedés a kínai dörzskővel
Kínában egy írószerből dísztárgy, vagy iparművészeti tárgy lett. Ez az írószer az íráshoz szükséges dörzskő, kínai nevén yan.
Az ókor óta egészen a mai napig a dörzskő mindig a kínai írószerek között szerepelt. A koromból és más anyagokból álló tus dörzsölésére használták fel ezt az eszközt. Mióta van ez írószer, senki sem tudja. A kelet-kínai Zhejiang tartományban találtak egy több mint 3000 éves dörzsölő kőedényt fedéllel. Közepe homorú, benne fehér festék, azaz tus volt, amelyet az ecsettel való írásra használtak.
Az időszámítás előtti első században Kínában feltalálták a papírkészítést. Ennek következtében nagymértékben nőtt a kereslet a dörzskövek iránt. A kereslet kiegészítésére nagy mennyiségben és kitűnő minőségben készítettek ilyen írószereket, és iparművészetileg is fejlődött ez a kézművesség. Ebben az időszakban nemcsak kőből és kerámiából készítettek dörzskövet, hanem jádéból, bronzból is. Különböző alakúak lehettek, kocka, tégla, és teknősbéka alakok is maradtak fenn. Voltak olyan dörzskövek, amelyeknek három, négy, vagy öt, sőt hat lábuk is volt. Találtak egy több mint 1000 éves dörzskövet, amelynek 12 vadállat-lába volt. A porcelán fejlődésével színes porcelánból is készítettek dörzsköveket. Az idő múlásával a készítése egyre jobban ötvöződött a művészi dísz- és használati tárgyak készítésével. Tehát olyan dörzsköveket csináltak, amelyek egyszerre voltak használati tárgyak és művészi dísztárgyak is. A X. században, tehát a Tang-dinasztia korában a készítési eljárás éretté vált és meghatározott formákban állították elő a láb nélküli dörzsköveket, valamint a korábbi többlábúak után olyanokat is, amelyek fenekének alsó peremrészein lábak voltak.
Kína különböző részein sok fajta dörzskövet készítenek. A dél-kínai Guangdong tartományban, Duan járásban készítik a leghíresebb dörzsköveket, a Duan elnevezésűeket természetes színes vonalakkal rendelkező kemény kőből.
Északkelet-Kínában a Zhangbai hegységben különleges gránit található. Ez a hegyvidék a Songhua-folyó forrásvidéke. Ezért Songhua-kőnek nevezték el ezt a gránitot. A kő főleg zöld színben található, de sárga, lila és lilás zöld színárnyalatok is vannak benne. Ezek a színek különböző képeket és alakokat képeznek. Ez a Songhua-dörzskő faragásos díszítőelemeiről híres. Többek között fenyőfa, ciprusfa, pünkösdi rózsa, bazsarózsa, felhő, hegy, sárkány, és pacsirta mintákat faragták a dörzskövekre. Vannak olyan faragványok, amelyek mondák, mítoszok, mesék és történelmi események szereplőit mintázták.
Az ókori Kínában különböző elemekkel keverve agyagból is gyártottak dörzsköveket. A munkafolyamata igen bonyolult volt. A hosszú előkészítő munka után dörzskő-formákat csináltak az előkészített agyagból. Megszárítása után kemencében kiégették, ezzel elkészült a gyönyörű, finom, kemény dörzskő.
A hagyományok szerint pompás tartókat is készítettek a dörzskövekhez. A tartók díszítették is, védték is a dörzsköveket.
A
hosszú történelem során a dörzskő nemcsak használati tárgy, hanem dísz- és ajándéktárgy
is lett. A műgyűjtők nagyon szeretik a kínai dörzsköveket. A világpiacon egy kitűnő
kínai dörzskő ára elérheti a több mint 1 millió jüant is.
Kínai Nemzetközi Rádió
