Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Dorgon,
1612-1650
Dorgon, más néven Chengzong (szül. 1612. nov. 17. Jenden, Mandzsúria - megh. 1650.
dec. 31. Harahotun), a mandzsu nép hercege; mint az első Ching-császár, Shun-chih
(ur. 1644-61) régense, kulcsszerepet játszott a Ching(mandzsu)-dinasztia megalapításában.
A
mandzsu államalapító, Nurhacsi tizenhat fia közül a tizennegyedik volt. Nurhacsi
1616-ban kikiáltotta magát Kína császárává, de 1626-ban meghalt, mielőtt érvényesítette
volna jogát a trónra. Utódának, Abahainak (Nurhacsi nyolcadik fiának) uralma alatt
Dorgon megkapta a császári herceg címet, majd miután kitüntette magát a csahar
mongolok ellen 1628-ban kezdődött háborúkban, első osztályú herceggé emelték.
Amikor Abahai 1638 és 1639 között hadjáratot indított Kína leigázására, Dorgon
vezette annak a két hadseregének az egyikét, amelyek a Nagy Falat áttörve 40 várost
fosztottak ki Hopej és Santung tartományban. Részt vett Sung-shan és Chin-chou
városának elfoglalásában is, nagymértékben kiterjesztve a mandzsuk fennhatóságát.
Amikor
Abahai 1643-ban meghalt, Dorgont választották meg utódjának, ő azonban - állítólag
a halott császár iránti hűségére hivatkozva - elhárította a megtiszteltetést,
és inkább vállalta, hogy a nála idősebb Dzsirgalang herceggel együtt ő lesz a
gyámja Abahai fiának, az 5 éves Fu-linnek. A krónikások magasztalják Dorgon szigorú
erkölcsi elveit; például amikor megtudta, hogy két herceg összeesküvést sző, mert
őt szánják a császári trónra, kivégeztette őket.
Amikor 1644 áprilisában Li
Tzu-cheng kínai lázadó csapatai elfoglalták Pekinget, Kína fővárosát, ahol akkor
a Ming-dinasztia uralkodott, Dorgon - hallgatva egy kínai tanácsadóra - hadsereget
vezetett Kínába. Egykori legfőbb ellensége, Wu San-kuei kínai hadvezér inkább
szövetkezett vele, nehogy Li Tzu-cheng saját dinasztiát alapíthasson. Az egyesített
hadsereg döntő vereséget mért Li Tzu-cheng csapataira. Dorgon 1644 júliusában
bevonult Pekingbe, de az utolsó Ming-császár már áprilisban felakasztotta magát.
Dorgon előbb Li Tzu-cheng menekülő csapatait üldözte, majd uralma megszilárdítására
fordította figyelmét. Bölcsen igénybe vette több jeles kínai szakértő segítségét.
Pekinget tette fővárosává, sok kínai szokást átvett, és megvetette a kínai mandzsu
uralom alapjait.
A
gyermek Fu-lin 1644. október 19-én vonult be Pekingbe. Tizenegy nappal később
Shun-chih néven kikiáltották a Ching-dinasztia első császárának. 1644-ben Dorgon
leigázta Senhszi, Honan és Santung tartományt; 1645-ben Csiangszu, Csianghszi,
Hopej, valamint Csö-csiang egy része következett, majd 1646-ban Szecsuan és Fucsien.
A lázadó Ming-csapatokat visszaszorították az ország délnyugati részébe. Dorgon
elfojtotta a belső-ázsiai mongol törzsek lázadásait is.
Átvette
kínai elődei fejlett közigazgatási rendszerét, újra alkalmazta a kínai szakembereket,
új tisztviselőket toborzott a kiválasztás és vizsgáztatás bevált módszerével.
Adam Schall von Bell német jezsuita misszionárius volt az udvari matematikusa,
a Császári Csillagászati Testület feje és ágyúöntési tanácsadója. Mindezek az
intézkedések - az erőszakos földkisajátítások és a mandzsu szokások, például a
varkocs bevezetése ellenére - hozzájárultak az új dinasztia kedvező fogadtatásához.
Dorgon
lefokozta Dzsirgalangot helyettes régensherceggé, és 1644-től egyre több hatalmat
összpontosított saját kezében, sőt attól sem riadt vissza, hogy megalázza a császári
hercegeket, akik szembefordultak vele. 1648-ban megkapta a császári atya régens
címet és személyesen vezetett hadjáratot Sanhsziba egy lázadó kínai hadvezér ellen.
Maga tervezte meg a palotákat, amelyet Jeholban (ma Cheng-te) akart felépíttetni.
Itt akarta tölteni hátralevő éveit, mint feudális nagyúr, de 1650. december 31-én
meghalt egy vadászaton. Halála után császárrá kiáltották ki, és a Cheng-Tsung
titulust kapta.
Dorgon hirtelen halála zűrzavart és felbolydulást keltett a birodalomban. Minthogy nem volt fiú örököse, zavargások törtek ki. Egykori ellenségei jutottak hatalomra, akik kierőszakoltak egy császári rendeletet, mely 1651 márciusában bitorlónak bélyegezte Dorgont. Halála után megfosztották hercegi és egyéb rangjaitól; semmisnek tekintették a császári házhoz fűződő kapcsolatát. Csupán 1773 után rehabilitálták, amikor Chien-lung császár elismerte Dorgon érdemeit az új dinasztia megalapításában, és helyreállíttatta elhanyagolt sírját.
