Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Dong Zhongshu
Dong Zhongshu. Dong Zhongshu (i.e. 179–104) Han Jing császár (i.e. 157–141) és Han Wu császár (i.e. 141–87) udvarában élő „akadémikus”. Guangchuan (mai Hebei) szülötte, Wu császár idején, i.e. 124-en három beadványt nyújtott be a császárhoz az ember és az Ég kapcsolatáról, mely nevét ismertté tette. Soha nem töltött be fontosabb pozíciót, egész életében tudós és írástudó maradt, mégis senki sem játszott olyan fontos szerepet a Han-kori és a későbbi Kína megteremtésében, a klasszikus könyvek központivá tételében, mint Dong Zhongshu. Bizonyos szempontból neki köszönhető, hogy a konfucianizmus lett Kína állami ideológiája.
Főműve a Chunqiu fanlu („Tavaszok és Őszök gyöngysora”), mely az „Ősz és tavasz Krónikájának” (Chunqiu) a Gongyangzhuan keresztüli interpretációja, illetve a yin-yang és öt elem tanával való megerősítése. Erre a műre sokan úgy tekintenek, mint az i.e. 134-ben uralkodóvá váló ortodox konfuciánus doktrína legteljesebb összefoglalása. A jelenlegi 82 fejezetes verzió egyes részei néha szélsőségesen különböző hosszúságúak. A fejezetek tartalmukban is igen eltérnek egymástól és más-más időben íródtak. A mű két nagyobb és hét kisebb részre osztható. Az első nagyobb egység az 1–17. fejezet, melyben a Chunqiu eseteiből, melyet állítólag Konfuciusz tudatosan elhomályosított szórenddel komponált meg, leszűrhető politikai és etikai tanulságok szerepelnek. A fontosabb témák a következők: a nevek kijavítása, egyes államok pusztulásának oka, előjelek jelentése, a bölcs szerepe, az igazságosság és a törvényesség közötti különbség, az állam szabályainak változékonysága és a dao állandósága, a „gyökér” elsődlegessége az „ággal” szemben, a szándék prioritása az eredménnyel szemben. Az ezekből leszűrhető tanulságok mind a személyes döntéseknél, mind az állam vezetésében hasznosíthatóak. A második rész (18–82.) elméletibb jellegű, célja hogy kimutassa Konfuciusz etikai-politikai nézetei konzisztensek a yin-yang, illetve öt elem elmélettel. Az emberi világ, az Ég és a Föld, a yin-yang, és az öt elem közötti analógiákat fejti ki, mely szerint az ember, az állam és az univerzum szintjei egymást tükrözik, így egyiket ismerve következtetéseket vonhatunk le a többire vonatkozóan. Legista és taoista elemekkel elegyítette a konfucianizmust. Kidolgozta a Három Kötelék (uralkodó–alattvaló, apa–gyermek, férj–feleség) elvét. A történelmet három periódus (fekete, fehér, vörös) ciklikus mozgásaként fogta fel. Az ember és a császár kötelessége a rítusok és az áldozatok (elsősorban a jiao) bemutatása, mivel ezek az Ég akaratát és útját fejezik ki. Külön részek foglalkoznak az esőszertartással, melyet megfosztva sámánisztikus tartalmától, kizárólag a yin-yang elv alapján magyaráz. Számos más műből idéz (Shangshu, Shijing, Lunyu, Guanzi, Liji, Xiaojing, Huainanzi, stb.).
Yin-Yang iskola és konfucianizmus. Tanításait elsősorban a yin-yang iskola, Zou Yan és a konfuciánusok elképzeléseire alapozta, ugyanakkor mindent elkövetett, hogy a legisták, motisták, taoisták, Yijing-értelmezők világképét összhangba hozza sajátjával. Még a nem sokkal korábban elkészült Huainanziből is merített. Így például a törvényes büntetés mint a yin princípiuma (legista), az Ég akarata (motista), a Dao elképzelése (taoista) mind ugyanezt a tendenciát tükrözik.
Ég–Föld–Ember. Az univerzumban minden összefüggésben van egymással. A világegyetem tíz legfontosabb összetevője a következő: Ég, Föld, Ember, Yin, Yang, Fa, Fém, Föld, Tűz, Víz. Ezek közül a legfontosabb az első három, mert ezek minden dolog eredete: az Ég teremti a dolgokat, a Föld táplálja, az ember pedig kiteljesíti. A természet (az Ég és a Föld) feleltethető meg a makrokozmosznak, az Ember pedig a mikrokozmosznak.
Az Ég akarata és a dinasztiák rendje. Az Égnek akarata van és mindent bizonyos szándékkal teremtett. Az Ég az Embert bízta meg, hogy fenntartsa és fejlessze a földi rendet, gazdasági, politikai, kulturális, vallási szinten egyaránt. Az Ég megbízatást ad a császárnak (az Ég Fiának), aki az égi rendnek megfelelő erénnyel kormányozza a világot, így a császár felelős az emberi világ rendjéért. Amennyiben a kormányzás nem a megfelelő módon történik, az Ég először természeti katasztrófák (zai, yi) által jelzi haragját, majd, ha a rossz kormányzás folytatódik, az Ég megvonhatja a császártól a megbízatást, és új császár, illetve új dinasztia kerül a trónra. A korábbi dinasztia-váltással kapcsolatos elméletek a dinasztiák változását az öt elem váltakozásának feleltették meg (Xia–fa, Shang–fém, Zhou–tűz, Qin–víz, Han–föld, stb.). Dong Zhongshu újítása, hogy ő egy három elemű rendszert helyezett előtérbe, mely a Fekete, Fehér és Vörös periódus változásában látta a dinasztiák váltásait (Xia–Fekete, Shang–Fehér, Zhou–Vörös). Egész rendszerét nevezhetjük a „történelem teológiai filozófiájának” (R. Kirkland).
A Yang fontossága és a Három Kötelék. Habár egyetértett azzal, hogy a világegyetem két alkotóeleme (a yin és a yang) egymással harmóniában legyen, mégis a yangot a hierarchiában magasabbra helyezte, mint a yint. Megteremtette a Három Kötelék (sangang) elvét, mely az uralkodó–alattvaló, apa–gyermek, illetve férj–feleség közti viszonyt metafizikai viszonnyá tette azáltal, hogy a párosok első tagjai (uralkodó, apa, férj) a yang princípiumot, a második tagjai (alattvaló, gyermek, feleség) pedig a yint testesítik meg. A Három Kötelék elve egészen a 19. század végéig meghatározó szerepet játszott a kínai társadalomban.
Az Öt Elem sorrendje és analógiái. Részletesen kidolgozta az Öt Elem egymásba való átalakulását, egymást teremtésének, illetve elpusztításának elméletét (fa–tűz–föld–fém–víz; fa–fém–tűz–víz–föld). Az egyes elemeknek megfeleltette a különböző égtájakat, irányokat, testrészeket, ízeket, tulajdonságokat, stb. Ez az alapvető analógiás rendszer valamilyen szinten már korábban is létezett, de ilyen kidolgozottsággal csak a Han-korban került előtérbe. Ez a rendszer a későbbiekben meghatározó szerepet játszott a kínai kultúrában (pl. fengshui, gyógyászat), bár teljes mértékben csak a Keleti Han-korban alakult ki. Maga Dong Zhongshu beadványaiban ugyanakkor nem említette az Öt Elemmel kapcsolatos rendszerét.
Yin-Yang , az elemek és az évszakok. Mivel a yin és yang (fény és sötétség) növekedése, illetve csökkenése eredményezi a négy évszak váltakozását, így a yang emelkedése a férfias elemek (fa, tűz), illetve évszakok dominanciáját segítik, míg a yin növekedése a nőies elemek (fém, víz), illetve évszakok uralmát mozdítják elő:
1. kisebb yang – tavasz – fa 2. nagyobb yang – nyár – tűz
3. kisebb yin – ősz – fém 4. nagyobb yin – tél – víz
Magára a világra is úgy tekintett, mint amelyben az Ég ereje a yang (jótékony, adakozó) és a yin (büntető, korlátozó) ereje révén működik.
Természet és ember analógiái . Létrehozta a természet különböző jelenségei és az emberi test közötti analógiás rendszert (csont, hús – föld; fül és szem – hold és nap; erek – folyók; haj – csillagok, stb.).
A belső természet és az indulatok . Az ember két fontos benső összetevője: 1. a természet (xing) 2. az indulatok, érzelmek (qing). A természet legjellemzőbb külső megnyilvánulása az emberségesség (ren), az érzelmeké a vágy (tan). A természet a yangnak, az érzelmek a yinnek felel meg. Azok, akik az embert alapvetően jónak tartják (Konfuciusz, Mengzi), azok a természetet tekintik elsődlegesnek, akik az embert rossznak tartják (Xunzi, legisták) azok pedig az érzelmeket, így elmondhatjuk, hogy Dong Zhongshu megpróbálta összeegyeztetni Konfuciusz, Mengzi és Xunzi nézeteit. (A Baihutong nevű irat a természet öt megnyilvánulását (ren, yi, li, zhi, cheng – emberségesség, igazságosság, rítus, bölcsesség, őszinteség) és hat érzelmet (öröm, harag, bánat, élvezet, szeretet, gyűlölet) különböztet meg.)
A ön-nevelés célja . A fenti megfeleltetések alapján a tanítás, nevelés (jiao) az érzelmek visszaszorítását jelenti a természet javára, ami által az ember képessé válhat arra, hogy folytassa az Ég munkáját.
A három alapvető erény : 1. emberség (ren) 2. igazságosság (yi) 3. bölcsesség (zhi)
A király és az évszakok . A király és az Ég analógiában állnak, ezért a király és az Ég tevékenységei szintén megfeleltethetők egymásnak: jótékonyság – tavasz, adományozás – nyár, büntetés – ősz, kivégzés – tél.
A hivatalok és a számok . A hivatali hierarchiának az égi numerikus kategóriákon kell alapulnia: 3 főminiszter (sangong), 9 miniszter (jiuqing), 27 főhivatalnok (dafu), 81 fő írástudó (yuanshi), összesen 120 hivatalnok.
A dinasztiák erényei . A három nagy dinasztia három különböző erényben volt kiemelkedő: Xia – lojalitás (zhong), Shang – tisztelet (jing), Zhou – kultúra (wen).
A Tavaszok és Őszök krónikája. Dong Zhongshu, mint főművének címe is mutatja rendkívüli fontosságot tulajdonított a Tavaszok és Őszök krónikája (Chunqiu) c. munkának, melyben a hagyomány szerint Konfuciusz írta meg szülőföldjének, Lu államnak 722–481 közötti történetét. Ez a munka a hagyományos értelmezések szerint is erkölcsi utalásokat tartalmaz, elsősorban a szóválasztás és a szórend alapján. A Chunqiu „ezoterikus jelentését” igazán Dong Zhongshu dolgozta ki (Tíz vezérlőelv – shizhi, Öt Kezdet – wushi, Három Korszak – sanshi). Dong Zhongshu szerint Konfuciusz nemcsak tanító, hanem király, aki halála előtt megkapta az égi mandátumot azért, hogy kijavítsa a dekadens Zhou-dinasztia hibáit.
Kósa Gábor
