Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Dobin (japán)

Fennfüles, nagyobb űrtartalmú, több ember kiszolgálására készült cserép teáskanna. (A kis dobin szójaszósznak való.)

Eredetileg teavíz melegítésére is használták, az alja ezért mázatlan és a cserepe porózus volt. Ma már főleg porcelánból és kőagyagból készül, ami elrepedne a nyílt lángon, és a közönséges bancsa-teát forrázzák benne.

Szokás volt ősszel dobint vinni az erdőbe, és a macutake-gombát saját levében főzték meg benne, víz nélkül, tábortűz fölött. Ma dobin-musinak hívják a teáskannában együtt párolt gombát, csirkét, halat, zöldséget.

A dobin fogantyúja mindig a kanna fölött ível át (ennél fogva lehetett a tűz fölé lógatni), indából, bambuszból készül és kívülről befelé akaszkodnak elvékonyodó végei a teáskanna két tartófülébe, ilyenkor gyűrűvel rögzítik. Ha betekert drótból készül, akkor belülről kifelé akasztják be, a rugalmas fém jól megmarad a helyén gyűrűk nélkül is.

A tea kiöntésénél a jobb kéz tartja a fogantyút, a bal kéz ujjai pedig a fedőt.