Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Bartolomeu Dias

más írásmóddal DIAZ (szül. 1450 k. - megh. 1500. máj. 29. a tengeren, a Jóreménység foka táján), portugál hajós és felfedező, aki először kerülte meg európai expedíció élén a Jóreménység fokát (1488), megnyitva a tengeri utat Ázsia felé az Indiai- és az Atlanti-óceánon át. Általában őt tartják a legnagyobbnak az Atlanti-óceánt felderítő XV. századi hajósok közül.

Fiatalkoráról nagyon kevés adat maradt fenn. Nincs bizonyíték arra az állításra, hogy Tengerész Henrik herceg egyik kormányosának leszármazottja volt. Nem vitte feljebb a királyi udvari nemes viszonylag szerény rangjánál. A Dias de Novais név nem jelenik meg a korabeli iratokban; először 1571-ben fordul elő, amikor a felfedező unokáját kinevezik Angola kormányzójává.

V. Alfonz király 1474-ben fiát, János herceget (a későbbi II. Jánost) bízta meg a guineai kereskedelem felügyeletével és a nyugat-afrikai partok feltárásával. János arra törekedett, hogy a vidéket elzárja az idegen hajók elől, és megkoronázása (1481) után parancsot adott új felfedezőutakra, hogy kiderítsék, meddig terjed délen az afrikai szárazföld. A hajósok kőoszlopokat (padrăo) vittek magukkal a portugál korona földjeinek kijelölésére. Egyikük, Diogo Căo elérte a Kongót, és az angolai part mentén levitorlázott a déli szélesség 13°26'-én található Santa Maria-fokig.

Ott, feltételezve, hogy ez Afrika legdélibb pontja, felállította János király egyik oszlopát. A nemesi rangra emelt, megjutalmazott Căo később ismét felkerekedett, ezúttal a déli szélesség 15°40'-nél hagyott hátra egy jelzőkövet, egy másikat pedig a 22°10'-nél, a Cross-foknál. A király azonban csalódott, mert azt remélte, hogy elérik az Indiai-óceánt. Căóról ettől fogva nem tudni többet. II. János Diast bízta meg az új expedíció vezetésével. 1486-ban szárnyra kapott a hír egy nagy távol-keleti fejedelemről, Oganéról, akit János pappal, a legendás keresztény uralkodóval azonosítottak. II. János ekkor megbízta Pęro da Covilhă-t és Afonso Paivát, hogy szárazföldi úton keressék meg Indiát és Abesszíniát, Diasnak pedig parancsot adott, hogy találja meg Afrika déli határát.

Dias flottája három hajóból állt: maga parancsnokolt a „Săo Cristóvăo” nevűn, társa, Joăo Infante a „Săo Pantaleăo”, fivére, Pęro vagy Diogo pedig az ellátóhajó parancsnoka volt. Velük tartott a korszak néhány híres kormányosa is, köztük Pęro de Alenquer és Joăo de Santiago, aki korábban Căóval hajózott. Joăo de Barros XVI. századi krónikás azt állítja, hogy Dias 1486 augusztusában futott ki, 16 hónapig és 17 napig volt távol, minthogy azonban két másik kortárs, Duarte Pacheco és Kolumbusz Kristóf szerint 1488 decemberében tért vissza, ma általában 1487 augusztusára teszik az indulás időpontját.

Dias elhaladt Căo oszlopai mellett, december 4-én elérte a „Szent Barbara-földet”, december 8-án Walvis Bayt (ma dél-afrikai enklávé Namíbiában), december 26-án a Szent István-öblöt (Elisabeth Bay). 1488. január 6. után a viharok miatt nem tudta megközelíteni a partot, és napokig úgy hajózott, hogy nem látott szárazföldet. Amikor ismét balra fordult, akkor sem tűnt fel a föld. Csupán február 3-án, északnak vitorlázva pillantotta meg ismét. Azaz közben megkerülte a Jóreménység fokát úgy, hogy nem is látta. Angra de Săo Brásnak, Szent Balázs-öbölnek keresztelte el a vidéket, minthogy éppen a szent nevenapján értek oda, de nevezte Marhapásztorok öblének is az ott látott emberekről. Dias néger társai nem találtak közös nyelvet ezzel a néppel. A helybéli feketék elmenekültek, de később visszatértek, és megtámadták a portugálokat. Az Angra da Roca (ma Algoa-öböl) volt az expedíció következő állomása. A legénység azonban nem akart továbbhajózni. Dias egyenként kikérte tisztjeinek véleményét, s ők is egyhangúlag vissza akartak fordulni. Megegyeztek, hogy hajóznak még néhány napig, így érték el a Rio do Infantét, amelyet a Săo Pantaleăo kormányosáról neveztek el. Szinte bizonyos, hogy ez a mai Great Fish (Groot-Vis) folyó.

Ekkorra nyilvánvalóvá vált, hogy a Jóreménység fokát megkerülve el lehet érni Indiát, úgyhogy Dias visszafordult. Magát a fokot csak májusban pillantotta meg. Barros szerint Viharok fokának nevezte el, és II. János keresztelte át Jóreménység fokára. Duarte Pacheco viszont magának Diasnak tulajdonítja a mostani nevet, és ez a valószínűbb, mert Pacheco már a Príncipe-szigeteknél csatlakozott Diashoz. A hazaútról keveset tudni, kivéve, hogy Dias érintette a Príncipe-szigeteket, a Rio do Resgatét (a mai Libériában) és a minai megerősített kereskedelmi állomást. Dias egyik jelzőoszlopát, a Padrăo de Săo Gregóriót 1938-ban találták meg False Islandnél, alig 45 km-re a Great Fish folyótól. Egy másik jelzőoszlop valaha a Szent Kristóf-öbölben állt. Ezt a helyet azóta Dias Pointnak hívják.

Nem tudni, II. János hogyan fogadta Diast. Noha szóba került az indiai utazás terve, kilenc éven át senki sem próbálkozott meg ezzel. Talán Pęro da Covilhă híreire vártak. Vasco da Gama 1497-es híres útját János utóda, I. Mánuel rendelte el. Ezt az expedíciót Bartolomeu Dias is elkísérte egészen Mináig.

Da Gamának sikerült eljutnia India nyugati partjának tengeri kikötőibe, s miután hazatért Portugáliába, azonnal újabb hajóhadat szerveztek; ennek a tucatnyi hajóból álló flottának az volt a feladata, hogy lenyűgözze az indiaiakat, és megindítsa a valóban nagyszabású kereskedelmet. A flotta parancsnoka Pedro Álvares Cabral volt; Dias az egyik kisebb hajót kapta. A Jóreménység foka felé haladva messzire elhajóztak az Atlanti-óceán nyugati vizeire, és megpillantották a brazíliai Espírito Santo partjait. Minthogy szigetnek vélték, elnevezték az Igaz Kereszt földjének. Dias ily módon részt vett Brazília felfedezésében is. Akkor veszett a tengerbe, amikor elérték a Jóreménység fokát; így ugyanazokon a vizeken pusztult el, amelyeken ő hajózott elsőnek.

Diasról nem maradt fenn arckép. Volt egy António nevű fia; unokája, Paulo Dias de Novais pedig Angola kormányzója lett, és 1576-ban megalapította Dél-Afrika első európai városát, Săo Paulo de Luandát.