Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

dévadászi

(szanszkrit: „az isten szolgálólányai”), női kaszt, amely eredetileg a dél-indiai nagy templomokkal állt kapcsolatban. Tagjai az egyes templomok védőistenének a szolgálatára szentelték magukat.

A kaszt a IX-X. század óta létezik, amikor Dél-Indiában nagy templomépítő tevékenység folyt. Az asszonyok gondozták, legyezték az istenszobrokat, lámpákat gyújtottak tiszteletükre, énekeltek és táncoltak a kedvükre. Fontos szerepet játszottak a kulturális örökség fönntartásában. Fiaiknak és lányaiknak egyforma örökösödési jogaik voltak, ami szokatlan a hindu kasztok gyakorlatában. A XX. századig sokfelé működtek; 1800 táján a kanchipurami főtemplomnak 100 dévadászija volt. Minthogy foglalkozásukkal együtt járt a templomi prostitúció is, társadalmi rangjuk egyre csökkent, így a kaszt - és vele a foglalatosság - fokozatosan eltűnt.