Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

DÉMON (kínaiul: gui)

A kínai panteonban és folklórban hemzsegő szellemeket általában jó szellemekre (shen) és gonosz szellemekre, démonokra (gui) szokás osztani. A rókán (róka) kívül gonosz démonnak, betegségnek és bajok hordozójának hitték az öngyilkosok, az erőszakos halált halt (például tigris által széttépett), s temetetlenül maradt emberek lelkét (lélek) és azoknak a lelkét is, akiknek az utódai már felhagytak az áldozati szertartásokkal. Ezektől a démonlelkektől nagyon tartottak, gonosz varázslataik ellen különböző védekezésül különféle eljárást, tárgyakat, amuletteket, ráolvasásokat használtak. Ilyen eljárások során pl. a lakodalmi szertartások és temetések során nyilaztak (nyíl), barackfa (őszibarack) vagy fűzfa ágával legyeztek. A démonoktól különös gonddal védték a házat, a családot és a gyermekeket. A házak bejárata előtti póznára kakas figuráját tűzték ki, a falakra tigrisképet ragasztottak. A jobb módú házaknál a kapun belül nagyméretű kőlapot vagy ún. szellemfalat (fal) állítottak, mert tudvalevő, hogy a gonosz szellemek csak egyenes vonalban képesek közlekedni, így ezek megakadályozták a házba jutásukat. A házba vezető ajtókra védőszellemek képeit ragasztották. A kisgyermeket védő amulettekkel, talizmánokkal látták el, de a démonok elriasztását szolgálta a gyermek fején egy piros szalaggal átkötött copf is. A kisfiúkat jobban óvták a rontásoktól, mint a lányokat, őket a démonok is inkább kísértették, szállták meg, így gyakorta a fiúkat lányoknak öltöztették. A démonok szerencsére sok mindentől tartanak a fentebb felsorolt állatokon kívül még a macskától is, de félnek a kiáltástól, a köpéstől, a vizelettől, a nádtól, a konfuciánus vagy buddhista szent könyvek felolvasásától, a kalendáriumtól és a kardtól, főleg az olyantól, amellyel előzőleg soke embert öltek meg. A démonok világának egyik legfőbb ura Zhang Taoling volt, a taoista vallás legendás feje. A démonok másik közvetlen felettese, a kései kínai mitológia legnagyobb démonűzője Zhong Kui volt, akit általában a démonok vezetőjének is tartottak.

Irodalom: Liu Csang, Csung Kuj, az ördögűző. Ford Tokaji Zsolt. Terebess 1999.; Pu Szung-ling, A templom démona. Ford. Tokaji Zsolt. Terebess 1997.; Pu Szung-ling, Lu a pokolbíró. Ford. Tőkei Ferenc. Nippon 1996.; Vu Cseng-en, Nyugati utazás, avagy a majomkirály története I-II.. Ford. Csongor Barnabás. Európa 1980.