Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
I. Dareiosz
Dareiosz,
I., közkeletű nevén NAGY DAREIOSZ, (szül. Kr. e. 550 -megh. Kr. e. 486), a dinasztia
egyik legnagyobb uralkodója; kiváló államszervezői képességéről és hatalmas építkezéseiről
nevezetes. Többször is megpróbálta meghódítani Görögországot; 492-ben flottája
viharba került a megsemmisült, két évvel később pedig az athéniak győzték le seregét
Marathónnál.
Út az egyeduralomhoz. Apja Hüsztaszpész, Parthia szatrapája (tartományi
kormányzó) volt. A Dareiosz életéről fennmaradt legfontosabb korabeli források
a saját maga által készített feliratok, elsősorban a bíszitúni sziklafelirat,
amely trónra kerülésének történetét írja le. Hérodotosz és Ktésziasz görög történetírók
beszámolója természetesen több ponton is erre a hivatalos változatra támaszkodik,
de átszövik a különböző legendák is.
Hérodotosz szerint II. (Nagy) Kürosz
király (ur. Kr. e. 559-529) azzal gyanúsította az ifjú Dareioszt, hogy összeesküvést
sző ellene. Később a királyi testőrség tagjaként Dareiosz Egyiptomban járt II.
Kambüszésznél, Kürosz fiánál és a trón várományosánál. Kambüszész Kr. e. 522 nyarán
bekövetkezett halála után Dareiosz Médiába sietett, ahol szeptemberben hat perzsa
nemes segítségével megölte Szmerdiszt, Kürosz másik fiát, aki március óta bitorolta
a trónt. A bíszitúni feliraton azzal indokolta tettét és a trónra támasztott igényét,
hogy a trónbitorló valójában Gaumata mágus volt, aki Szmerdisznek adta ki magát,
miután az utóbbit Kambüszész titokban eltétette láb alól. Dareiosz azt bizonygatta
tehát, hogy csak az Akhaimenida-ház törvényes hatalmát állította helyre. Ő maga
azonban a királyi család egyik oldalágához tartozott, s mivel trónra lépésekor
még az apja és a nagyapja is élt, nem valószínű, hogy ő következett az örökösödési
sorban. Sok mai történész úgy véli, hogy Dareiosz csak tettei igazolására találta
ki Gaumata történetét, s a meggyilkolt király valójában Kürosz fia volt.
Az
első időszakban Dareiosz uralmát több helyen nem ismerték el, így erőszakkal kellett
azt megszilárdítania. Miután megölte Szmerdiszt, országszerte, de különösen a
keleti tartományokban felkelések törtek ki, melyek összeomlással fenyegették a
birodalmat. Szúszában, Babilóniában, Médiában, Szagartiában és Margianában önálló
hatalmi központokat hoztak létre többnyire olyan emberek, akik azt állították
magukról, hogy a korábbi uralkodócsaládokhoz tartoznak. Babilónia kétszer, Szúsza
pedig háromszor lázadt fel. Perzsiában egy bizonyos Vahjazdata szerzett támogatást
magának azzal, hogy Szmerdisznek adta ki magát. Ezek a felkelések azonban spontán
módon, nem összehangoltan robbantak ki, így Dareiosz hadvezéreivel - bármennyire
kis létszámú volt is a seregük - egyenként le tudta verni őket. Miután letörte
a harmadik szúszai felkelést, Kr. e. 519-re sikerült megszilárdítania hatalmát
a birodalom keleti felén. Kr. e. 518-ban a lázadó országként említett Egyiptomba
ment, ahol kivégeztette az engedelmességet megtagadó szatrapát, Arüandészt.
A
birodalom megerősítése. A belső rend helyreállítása után számtalan hadjáratot
indított a külföldre, hogy megerősítse birodalma határait, és elejét vegye a nomád
törzsek betöréseinek. Kr. e. 519-ben megtámadta a Kaszpi-tengertől keletre élő
szkítákat, majd néhány évvel később elfoglalta az Indus völgyét. Kr. e. 513-ban,
miután leigázta a keleti trákokat és a gétákat, átkelt a Dunán, és behatolt az
európai szkíták földjére. A visszavonuló nomád szkíták azonban elpusztították
a kiürített területeket, így az ellátási gondokkal küszködő perzsa seregnek fel
kellett hagynia a hadjárattal.
A kis-ázsiai szatrapák befejezték Trákia leigázását,
behódolásra kényszerítették Makedóniát, s elfoglalták az égei-tengeri Lemnosz
és Imbrosz szigetét. Görögország megközelítési útvonalai ezzel perzsa kézre kerültek.
A perzsák ellenőrizték a tengerszorosokon át lebonyolódó s a görög gazdaság számára
rendkívül fontos fekete-tengeri gabonakereskedelmet is.
Logikus lépésként
az következett, hogy a perzsák meghódítják Görögországot, így akadályozva meg,
hogy az uralmuk alatt élő kis-ázsiai görögök segítséget kapjanak európai testvéreiktől.
Hérodotosz szerint a szkíták ellen indított hadjárat előtt Dareiosz hajókat küldött
a görög partvidék felderítésére, de csak Kr. e. 499-ben szánta el magát a katonai
fellépésre, amikor Athén és Eretria támogatást nyújtott a perzsa uralom ellen
fellázadt kis-ázsiai ión városoknak. A lázadás leverése után Mardónioszt, Dareiosz
vejét bízták meg azzal, hogy indítson hadjáratot a két város ellen, de az Athosz-hegyfoknál
viharba keveredett, és elvesztette hajóhadát (Kr. e. 492), így kénytelen volt
felhagyni tervével. Két évvel később a méd Datiszt vezetésével egy másik perzsa
sereg elpusztította Eretriát, s a város lakóit rabszolgasorba döntötte, de Marathónnál
vereséget szenvedett az athéniaktól.
Bár
Dareiosz megszilárdította elődei hódításait, és újabb területeket csatolt birodalmához,
a perzsa történelembe elsősorban államszervezőként írta be nevét. Befejezte a
birodalom szatrapiákra (tartományokra) történő felosztását, amit még Nagy Kürosz
kezdeményezett, s meghatározta, hogy az egyes tartományoknak mennyi adót kell
fizetniük évente. Uralkodása idején nagyra törő és előrelátó terveket valósítottak
meg a birodalomi kereskedelem fellendítésére. Egységesítették a pénzrendszert,
a súlyokat és a mértékegységeket, fejlesztették az úthálózatot és a tengeri útvonalakat.
A kariandai Szkülax vezetésével egy perzsa expedíció lehajózott az Induson,
s felfedezte a folyó deltáját Egyiptommal összekötő tengeri útvonalat. Dareiosz
uralma idején megjavították és befejezték a Nílust a Vörös-tengerrel összekötő
csatornát, melynek építését még valószínűleg I. Neko egyiptomi fáraó a Kr. e.
VII. században kezdte el.
Miközben a mértékegységek szabványosításával Dareiosz
egységes kormányzás alá akarta vonni a birodalom területén élő népeket, Kürosz
példáját követve tiszteletben tartotta a vallási intézményeiket. Egyiptomban például
felvett egy helyi egyházi címet, s tevékenyen támogatta a vallásgyakorlást. A
Kharga-oázisban templomot építtetett Amon isten tiszteletére, adományt juttatott
az idfúi templomnak, s több szentélyt helyreállíttatott. Engedélyezte az egyiptomiaknak,
hogy ismét megnyissák a szaiszi templomban működő orvosképzőt, s utasította szatrapáját,
hogy a helyi papokkal egyeztetve hozza meg törvényeit. Az egyiptomi hagyományok
az ország egyik legnagyobb jogalkotójaként és jótevőjeként tartják számon, Kr.
e. 519-ben engedélyezte a zsidóknak, hogy - Kürosz korábbi rendeltével összhangban
- újjáépítsék a jeruzsálemi Templomot. Néhány szakértő szerint Dareiosz feliratai
arról tanúskodnak, hogy vallási meggyőződésére Zarathustra tanításai is hatottak,
s valószínűleg az ő nevéhez fűződik a zoroasztrizmus államvallássá válása Perzsiában.
Uralma alatt élte virágkorát az Akhaimenida-építészet, az ekkor kialakult
stílus a birodalom bukásáig változatlan maradt. Kr. e. 521-ben az uralkodó Szúszát
tette meg a birodalom központjának, helyreállíttatta a város erődítményét, és
építtetett egy fogadócsarnokot (apadana), valamint egy lakóhelyül szolgáló palotát.
A palota alapításáról szóló feliratok beszámolnak arról, hogyan hozatott a birodalom
különféle részeiből mestereket és anyagokat az építkezéshez. A szülőföldjén, Fárszban
fekvő Perszepoliszban új királyi székhelyet alakított ki, amely átvette a korábbi
főváros, Paszargadai szerepét. Dareiosznak tulajdonítják a város erődítményeinek,
apadanájának, tanácstermének, kincstárának és palotájának megépítését, bár mindezek
az épületek csak a halála után készültek el. Dareiosz építkezett Ekbatanában és
Babilónban is.
Jan, Vaszilij [Grigorjevics]: Őrtüzek a pusztán. [Történelmi regény.] (Ford. Gellért György. [Ill.] Boromissza Zsolt.] Budapest – Uzsgorod 1965, Móra Kiadó – Kárpáti Kiadó, 340 p.
II. Dareiosz
Dareiosz, II., eredeti nevén OKHOSZ (megh. Kr. e. 404. Babilón [ma Irakban]), perzsa király Kr. e. 423-tól.
I. Artaxerxész és egy babilóni ágyas fia volt. Féltestvérétől, Szeküdiánosztól (vagy Szogdiánosz) ragadta el a trónt, akit később ki is végeztetett. Okhosz, aki korábban Hürkania szatrapája volt, trónra lépésekor vette fel a Dareiosz nevet, de ismerték Nohosz (Fattyú) néven is. Dareiosz az eunuchok, féltestvér nővére, valamint felesége, a kegyetlen és nagyravágyó Parüszatisz befolyása alatt állt; az Akhaimenida-udvarban eluralkodott az intrika és a korrupció. Bár a Hürkaniában és Médiában kitört felkeléseket hamar elfojtották, azok hűen tükrözték az uralmával szembeni elégedetlenséget.
Miután Kr. e. 413-ban az athéni sereg Szürakuszainál vereséget szenvedett, Dareiosz elhatározta, hogy visszaszerzi a part menti görög városokat Kis-Ázsiában, amelyek Kr. e. 448 óta Athén ellenőrzése alatt álltak. Kis-Ázsia szatrapáit, Tisszaphernészt és Pharnabaoszt utasította, hogy szedjék be a régóta esedékes sarcokat, és Perzsia Spártával szövetkezett Athén ellen. A szövetségeseknek sikerült visszafoglalniuk az ión partvidék nagy részét, de máshol kevesebb sikerrel jártak, mert Tisszaphernész csak korlátozott támogatást nyújtott a spártaiaknak. Kr. e. 407-ben azonban Dareiosz úgy határozott, hogy minden tőle telhető segítséget megad Spártának. Tisszaphernész helyére az ifjabb Küroszt nevezte ki Kis-Ázsia főparancsnokává, s pénzt adott neki a spártai flotta újjáépítésére. Ennek eredményeként Kr. e. 405-ben Aigoszpotamionál sikerült megtörténi Athén hatalmát. Nem sokkal később Dareiosz megbetegedett és meghalt.
III. Dareiosz
Dareiosz, III., más néven KODOMANOSZ (megh. Kr. e. 330. Baktria), a dinasztia utolsó királya Kr. e. 336-tól.
A királyi család egyik oldalágához tartozott. Bagoasz eunuch emelte trónra, aki korábban már két királyt (III. Artaxerxész, ill. Arszész) is megmérgezett. Amikor Dareiosz függetlenséget követelt magának, Bagoasz megkísérelte őt is megmérgezni, de a király leplezte tervét, és arra kényszerítette, hogy maga igya ki a méregpoharat.
Kr. e. 337-ben II. Philipposz (Makedóniai Fülöp) létrehozta a korinthoszi szövetséget, hogy felszabadítsa a görög városokat az Akhaimenida-uralom alól. Már Kr. e. 336 elején sereget küldött Kis-Ázsiába, júliusában azonban meggyilkolták, talán éppen Dareiosz felbujtására.
Kr. e. 334 tavaszán Philipposz fia, Nagy Sándor átkelt a Hellészpontoszon. Mivel Dareiosz nem készült fel komolyan a támadás visszaverésére, Sándor Granikosznál legyőzte az Akhaimenida-birodalom seregét, egy évre rá pedig meghódította Kis-Ázsia nagy részét, s elérte Kilikiát. Dareiosz végül szembeszállt vele, de Kr. e. 333 őszén az isszoszi csatában vereséget szenvedett, s anyját, feleségét és gyermekeit hátrahagyva elmenekült a csatatérről.
Dareiosz két békítő levelet is küldött Sándornak; a másodikban hatalmas váltságdíjat kínált fel családjáért, lemondott az Eufráteszről nyugtra fekvő Akhaimenida-területekről, és a szövetségért cserébe felajánlotta lánya kezét. Sándor mindkét levelet elutasította, s bevonult Mezopotámiába. Dareiosz nem akadályozta meg, hogy átkeljen az Eufráteszen és a Tigrisen, de Gaugamelánál, a mai Moszultól keletre harcba bocsátkozott vele. Kr. e. 331. október 1-jén azonban döntő vereséget szenvedett, s csakúgy, mint Isszosznál, ezúttal is megfordította harci szekerét és menekülni kezdett, bár alattvalói még folytatták a harcot. Ekbatanába, majd Sándor közeledtével Baktriába menekült, ahol Besszosz szatrapa megfosztotta trónjától és megölte.
