Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

cserkesz

más néven CIRKÁSZ, egy kaukázusi nép tagja, amely északnyugat-kaukázusi nyelvet beszél (kabard).

Cserkeszföld, amely durván a Kaukázus északnyugati területén található, ősidőktől fogva híres volt, mivel egymással versengő birodalmak között foglalt el fontos területet. A cserkesz nép korai története meglehetősen homályos. Bár magában Cserkeszföldön a görögök nem létesítettek kolóniát, az tudvalévő, hogy településeket hoztak létre a Fekete-tenger cserkesz partvidékén, ott élénk kereskedelmet folytattak, így hatásuk egyértelmű. Ezt a rómaiak, a kazárok, a mongolok, a krími tatárok, a törökök, majd az oroszok befolyása vagy nyílt uralma követte.

A terület viszonylag független maradt a XII. és XIII. századig, amikor a grúz hercegek tartománnyá alakították. 1234-ben a Kaukázus vidékét lerohanták a mongol hordák, s a terület nemsokára a krími tatárok uralma alá került. A XVI. század közepén, majd újra (több alkalommal) a XVII. században a kaukázusi uralkodók kénytelenek voltak orosz segítséget kérni a perzsa és török betörések ellen. Az oroszok látszólag kevéssé törekedtek a terület leigázására Nagy Péter uralkodásának idejéig; 1785 táján azonban Észak-Kaukázust orosz tartománnyá nyilvánították.

Az Oroszország, Perzsia és Törökország közötti területszerző háborúk során éles harc folyt a Kaukázusért. A cserkeszek különösen ádáz és elhúzódó ellenállást tanúsítottak az orosz uralom ellen, s amikor végső vereséget szenvedtek 1864-ben, kb. 400 000 ember - majdem a teljes népesség - a kivándorlást választotta az alávetettség helyett.

A cserkeszek két fő csoportja közül az adigék (igazi vagy alsó cserkeszek), akiknek száma a XX. század vége felé kb. 165 000, főként Adigeföldön és Karacsaj- és Cserkeszföldön élnek Oroszországban. A kabardok (vagy felső cserkeszek) lélekszáma kb. 345 000, legtöbben közülük a Kabard és Balkár Köztársaságban élnek Oroszországban. Cserkesz közösségek találhatók Törökországban, Anatóliában (150 000) és Szíriában (35 000), valamint kisebb csoportok Jordániában, Irakban és Iránban.

Sok cserkesz él a Kaukázustól közvetlenül északra elterülő alföldön, mások a fennsíkokon, kevesen a hegyekben. Hagyományos gazdaságuk vegyesen pásztorkodó és földművelő jellegű, ezt gyümölcstermesztés egészíti ki. Hagyományos társadalmi berendezkedésükben a hercegek és a nemesek fennhatósága alá tartoztak a nyájak és a földek. A nép bonyolult hierarchikus rendben élt. A rabszolgaság a legutóbbi időkig fennmaradt, a nőknek a cserkesz társadalomban alárendelt helyzetük volt.

A cserkeszek hivatalosan szunnita muszlimok. Mindamellett a modern időkben is tudósítottak a viharral, a termékenységi rítusokkal és a szent ligetekkel kapcsolatos ősi kultuszokról.