Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Csanthakumán

Csanthakumán, más néven CHANDAKUMARA, CHANTHARAD, TIANTHA-KOUMANE (szül. 1799 - megh. 1870. aug. 23. Luang Prabang), a Luang Prabang-i lao (laoszi) királyság uralkodója; a hazája létét veszélyeztető súlyos helyi, területi, valamint és nemzetközi problémákkal kellett szembenéznie.

Mangthaturat király második fia volt. 1852-ben bátyja, Szuk Szöm (Souka-Seum) nyomában a sziámi király vazallusává vált. Uralkodóként több jeles nyugati felfedezőt fogadott az udvarában, így például 1861-ben Henri Mouhot francia természettudóst, 1867-ben Doudart de Lagrée és Francis Garnier expedícióját. (Garnier később az észak-vietnami [tonkini] francia terjeszkedésben is szerepet játszott.)

Csanthakumán 1864-ben nehezen, de feltartóztatta a támadó kínai kalózokat és banditákat, akik már egy emberöltő óta fenyegették a lao királyságot. A Xieng Khouang hercegséget felszabadította a vietnami uralom alól, és úgy ismertette el, mint Vietnam és Luang Prabang közös vazallusát. Uralkodásának fénypontja 1866-ban érkezett el, amikor Mongkut sziámi királyt visszaadta az ország védőistenségének, a Prabang Buddhának a szobrát, melyet a sziámiak 1828-ban Vientianéból hurcoltak el. Csanthakumánt 1872-ben testvére, Un Kham követte a trónon.