Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
I. Csan
Csan,
I. (megh. 1566), az Angkor utáni korszak legjelesebb kambodzsai királyainak egyike
1516-tól; sikerrel védte meg országát régi ellenségével, Sziámmal (Thaifölddel)
szemben.
Nagybátyját, Dharmaradzsadhiradzsa (Thommoreacsea) királyt követte
a trónon. Egy trónkövetelő kezdeményezte lázadás elfojtását követően, 1516-ban,
a Tonlé Saptól délre levő Purszat (Pouthiszat) városban koronázták meg. Purszat
1528-ig volt főváros, addigra Csan átszervezte a kambodzsai hadsereget, és a tahikat
függőségbe kényszerítette. Miután sikerült meghódítania Loveket (ma a kambodzsai
főváros, Phnom Phen és Tonlé Sap között), székhelyét oda tette át. Új fővárosa
veszélyben forgott mindaddig, amíg a Myanmarból (Burmából) érkező fenyegetés el
nem terelte a thaik figyelmét Kambodzsáról. Csan ezt az alkalmat hadseregének
rendbehozatalára használta fel, s így 1540-re sikerült Kambodzsa helyzetét megszilárdítania.
Lehetséges,
hogy Csan a XV. században elhagyott khmer fővárosnak, Angkornak a feltámasztásában
is szerepet játszott, ez azonban inkább fia, I. Barom Reacsea uralkodásával (1566-76)
kapcsolódik össze. 1553-ban Csan új palotát építetett Lovekben, és megint megkoronáztatta
magát. Vezetése alatt a kambodzsai haderő 1559 és 1564 között támadta a thai fővárost;
1564-től a király haláláig béke volt.
II. Csan
Csan,
II. (szül. 1791 - megh. 1835), kambodzsai király; az országa területéért egymással
hagyományosan versengő Sziám (Thaiföld) és Vietnam között próbált egyensúlyt teremteni.
Amikor
apja, Eng király 1796-ban meghalt, a thaik voltak fölényben. 1802-ben ők ismerték
el Csant Kambodzsa királyának, 1806-ban szintén ők koronázták meg Bangkokban.
Az ifjú uralkodó tanácsadói, a béke megőrzésére törekedtek; céljuk az volt, hogy
se Vietnam, se Sziám ne rohanja le az országot, ne osszák föl egymás között, és
háború esetén ne használják felvonulási területként. Csan tehát kettős vazallussá
vált, adózott a vietnami és a sziámi udvarnak is.
Csan és Gia Long vietnami
császár baráti kapcsolata felkeltette a thaiok gyanakvását, Sziám ezért Csan hatalomra
törő testvérét, Sznguont támogatta. A lázadó sereg, II. Ráma thai uralkodó támogatásával,
1811-ben átmenetileg megfosztotta trónjától Csant, aki a dél-vietnami Saigonba
menekült, majd Gia Long császár katonai segítségével visszaszerezte a trónt. Halála
után Kambodzsa területének nagy részét Sziám és Vietnam szállta meg, utóbbi a
keleti területek birtoklásával nagy fölénybe került.
Utódja, a Mej nevű fiatal
hercegnő a két idegen hatalommal szemben tehetetlennek bizonyult. Kambodzsa 1848-ban
szerezte vissza önállóságát, azután, hogy Sziám és Vietnam beleegyezésével Csan
öccse, Duong lett a király.
