Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

I. Csan

Csan, I. (megh. 1566), az Angkor utáni korszak legjelesebb kambodzsai királyainak egyike 1516-tól; sikerrel védte meg országát régi ellenségével, Sziámmal (Thaifölddel) szemben.
Nagybátyját, Dharmaradzsadhiradzsa (Thommoreacsea) királyt követte a trónon. Egy trónkövetelő kezdeményezte lázadás elfojtását követően, 1516-ban, a Tonlé Saptól délre levő Purszat (Pouthiszat) városban koronázták meg. Purszat 1528-ig volt főváros, addigra Csan átszervezte a kambodzsai hadsereget, és a tahikat függőségbe kényszerítette. Miután sikerült meghódítania Loveket (ma a kambodzsai főváros, Phnom Phen és Tonlé Sap között), székhelyét oda tette át. Új fővárosa veszélyben forgott mindaddig, amíg a Myanmarból (Burmából) érkező fenyegetés el nem terelte a thaik figyelmét Kambodzsáról. Csan ezt az alkalmat hadseregének rendbehozatalára használta fel, s így 1540-re sikerült Kambodzsa helyzetét megszilárdítania.
Lehetséges, hogy Csan a XV. században elhagyott khmer fővárosnak, Angkornak a feltámasztásában is szerepet játszott, ez azonban inkább fia, I. Barom Reacsea uralkodásával (1566-76) kapcsolódik össze. 1553-ban Csan új palotát építetett Lovekben, és megint megkoronáztatta magát. Vezetése alatt a kambodzsai haderő 1559 és 1564 között támadta a thai fővárost; 1564-től a király haláláig béke volt.

 

II. Csan

Csan, II. (szül. 1791 - megh. 1835), kambodzsai király; az országa területéért egymással hagyományosan versengő Sziám (Thaiföld) és Vietnam között próbált egyensúlyt teremteni.
Amikor apja, Eng király 1796-ban meghalt, a thaik voltak fölényben. 1802-ben ők ismerték el Csant Kambodzsa királyának, 1806-ban szintén ők koronázták meg Bangkokban. Az ifjú uralkodó tanácsadói, a béke megőrzésére törekedtek; céljuk az volt, hogy se Vietnam, se Sziám ne rohanja le az országot, ne osszák föl egymás között, és háború esetén ne használják felvonulási területként. Csan tehát kettős vazallussá vált, adózott a vietnami és a sziámi udvarnak is.
Csan és Gia Long vietnami császár baráti kapcsolata felkeltette a thaiok gyanakvását, Sziám ezért Csan hatalomra törő testvérét, Sznguont támogatta. A lázadó sereg, II. Ráma thai uralkodó támogatásával, 1811-ben átmenetileg megfosztotta trónjától Csant, aki a dél-vietnami Saigonba menekült, majd Gia Long császár katonai segítségével visszaszerezte a trónt. Halála után Kambodzsa területének nagy részét Sziám és Vietnam szállta meg, utóbbi a keleti területek birtoklásával nagy fölénybe került.
Utódja, a Mej nevű fiatal hercegnő a két idegen hatalommal szemben tehetetlennek bizonyult. Kambodzsa 1848-ban szerezte vissza önállóságát, azután, hogy Sziám és Vietnam beleegyezésével Csan öccse, Duong lett a király.