Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

csakra

(szanszkrit: „kerék”), a hinduizmus és a tantrikus buddhizmus okkult fiziológiai gyakorlataiban a test (rendszerenként változó számú) pszichofizikai energiaközpontja. A csakrákat úgy fogják fel, mint gyújtópontokat, melyekben a szellemi erők és a testi funkciók kölcsönhatásba lépnek vagy összeolvadnak egymással. Az emberi szervezet feltételezett 88 000 csakrája közül hétnek van nagyobb jelentősége, ebből hat a gerincoszlop mentén, a hetedik pedig a koponyatető alatt található. Ez a hét (a buddhizmusban négy) csakra egyenként más-más színnel, alakkal, érzékszervvel, kémiai elemmel, istenséggel és mantrával (mágikus szótaggal) függ össze. Közülük is a legfontosabb a legalsó (múládhára), a gerincoszlop alsó végénél, és a legfelső (szahaszrára), a fejtetőn. A múládhárában a titokzatos isteni energia, a kundaliní lakozik, a gyakorló ezt próbálja csakráról csakrára haladva emelni, míg végül eléri a szahaszrárát és bekövetkezik a megvilágosodás.