Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

CINÓBER (dan)
A cinóber higanyt tartalmazó vörös színű ásvány. A legnagyobb szerepet a taoista alkímiában játszik. A taoista mágusok megszállottan keresték az örökélet elixírjét (halhatatlan), s közülük sokan a cinóberben vélték felfedezni az élet meghosszabbítását biztosító varázsszert. A feljegyzések szerint több "varázsrecept" elengedhetetlen alapanyaga volt a cinóber, melytől - a feljegyzések szerint - ugyancsak nem ritkán mérgezésben meghalt az örök életet áhító kísérletező. Ennek ellenére a cinóber szorosan kapcsolódik a halhatatlanná váláshoz. A cinóbert a hagyományos orvoslás egyik jelentős ásványi eredetű gyógyszereinek alapanyagaként is számon tartották. A középkorban a császári háremhölgyek cinóberpöttyöt viseltek homlokuk közepén, ha az uralkodó tudtára akarták hozni, hogy aznap, egészségügyi problémáik miatt nem fogadóképesek (menstruáció). A vagina belső részét "cinóber barlangnak" nevezték.