Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
cár
Elsődlegesen az orosz uralkodókat illető cím; a latin caesar szóból ered, és több származtatott változata létezett az orosz nyelvben; a cár feleségét caricának vagy carinának, fiát carevicsnek, leányát carevnának, elsőszülött fiát, a trónörököst pedig 1798-tól cezarevicsnek nevezték. A középkori Oroszországban ez a cím a legfőbb uralkodót, a bizánci császárt majd 1240-től a mongol kánt illette. IV. (Rettegett) Iván, Moszkva nagyhercege 1547-ben felvette a cári címet, s így elvileg abszolút uralomra tett szert. Gyakorlatilag azonban az orosz cárok hatalmát korlátozta az ortodox egyház, a bojárok tanácsa és a különféle törvénykönyvek (1497, 1550, 1649). 1721-ben I. (Nagy) Péter hivatalosan megváltoztatta az uralkodói címet a szintén latin eredetű imperátorra, mely eredetileg a diadalmas római hadvezérek elnevezése volt. I. Péter ezzel is nyomatékot akart adni az orosz hatalom kiterjesztését célzó sikeres nagyhatalmi törekvéseinek. A köznyelv azonban 1917-ig, az orosz forradalomig cárnak nevezte az orosz uralkodót. A korai bolgár uralkodók (X.- XIV. sz.) és a XX. századi bolgár királyok (1918-46) ugyancsak a cári címet használták.
