Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

cár

Elsődlegesen az orosz uralkodókat illető cím; a latin caesar szóból ered, és több származtatott változata létezett az orosz nyelvben; a cár feleségét caricának vagy carinának, fiát carevicsnek, leányát carevnának, elsőszülött fiát, a trónörököst pedig 1798-tól cezarevicsnek nevezték. A középkori Oroszországban ez a cím a legfőbb uralkodót, a bizánci császárt majd 1240-től a mongol kánt illette. IV. (Rettegett) Iván, Moszkva nagyhercege 1547-ben felvette a cári címet, s így elvileg abszolút uralomra tett szert. Gyakorlatilag azonban az orosz cárok hatalmát korlátozta az ortodox egyház, a bojárok tanácsa és a különféle törvénykönyvek (1497, 1550, 1649). 1721-ben I. (Nagy) Péter hivatalosan megváltoztatta az uralkodói címet a szintén latin eredetű imperátorra, mely eredetileg a diadalmas római hadvezérek elnevezése volt. I. Péter ezzel is nyomatékot akart adni az orosz hatalom kiterjesztését célzó sikeres nagyhatalmi törekvéseinek. A köznyelv azonban 1917-ig, az orosz forradalomig cárnak nevezte az orosz uralkodót. A korai bolgár uralkodók (X.- XIV. sz.) és a XX. századi bolgár királyok (1918-46) ugyancsak a cári címet használták.