Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

butsudan

buddhista családi oltár japán otthonokban, hagyományosan a sintó kamidana („istenpolc”) mellett használták. Általában az elhalt ősök emléktáblái találhatók rajta, továbbá - attól függően, hogy a családtagok a buddhizmus mely irányzatát követik - különféle buddhista istenségábrázolatok. A mindennapos vallási gyakorlat kellékeit füstölők, gyertyák és virágok alkotják; alkalmanként az ősök tiszteletére is mutatnak be szertartásokat a butsudan előtt.

Valószínű, hogy a házioltárok mintája egy 655-ben létrehozott udvari kápolna volt; egy császári rendelet előírta, hogy hasonló szentélyek minden háztartásban kapjanak helyet. Ennek ellenére a butsudan a XVII. század előtt nem terjedt el igazán. Ekkor, a kereszténység visszaszorítása érdekében, a kormány felszólította a buddhista papokat, hogy ellenőrizzék a házioltárok megfelelő elhelyezését. A modern Japánban a butsudan túlélte, sőt kiszorította a sintó kamidanát, ámbár az előtte bemutatott szertartások időtartama csökkent.