Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
burakumin
(japán: „falusi népség”), más néven ETA („szutykosok”); a hagyományos japán társadalmi hierarchia legalsó fokán lévő, kaszton kívüli vagy „érinthetetlen” kisebbség. A japán eta szó rendkívül pejoratív jelentésű, és az uralkodó előítélet folytán még az egyébként semleges burakumin elnevezésnek is lett valami megvető jelentésárnyalata.
Bár az osztály 1871-ben (a Meiji-korszak emancipációs törvénye értelmében) hivatalosan megszűnt létezni, burakumin rangállásúak ma is nagy számban élnek gettószerű közösségekben Japán-szerte, és sokan közülük még mindig csupán szakképzetlen, rosszul fizetett munkakörökben találnak munkát. A burakumin mivolta gyakran még mindig akadálya vagy érvénytelenítője lehet házasságkötésének, bármiféle szerződésnek vagy nem burakumin jellegű munkakörben való alkalmaztatásnak. A burakuminnak tekintettek számáról nincs hivatalos statisztikai adat, de a mintegy hatezer elkülönített burakumin közösségben a becslések szerint 1-3 millió ember élhet.
„Idegen” eredetükről régebben sok, dús képzeletre valló elmélet terjedt el, ma viszont a kutatók egyetértenek abban, hogy a burakumin réteg eredetileg az elszegényedett, koldussorsra jutott vagy alantas munkákra kényszerült japánokból alakult ki, olyanokból, akik különösen az ortodox sintóizmus és buddhizmus által tabunak minősített foglalkozásokat (például a bőrkikészítést) űzik, amelyeknek velejárója az élet elvétele. Az 1603-ban kezdődő Tokugawa-(Edo-)kor feudális törvényei a burakumin réteg tagjait hivatalosan is elkülönített lakóközösségekbe és foglalkozáskörökbe taszították, és a XVIII. század elején már bizonyos társadalmi rangjelzéseket, például sajátos ruházatot és hajviseletet tettek számukra kötelezővé; mások házába be sem léphettek, meghatározott időpontokban nem mutatkozhattak az utcán, és az előkelőbbek előtt le kellett borulniuk.
Noha a burakuminok 1871-ben „felszabadultak”, a társadalom nem sokat tett azért, hogy szabadságuknak konkrét értelmet adjon (legalábbis nem többet, mint az Egyesült Államok a feketék igazi felszabadításáért az amerikai polgárháború után). Burakumin csoportok érdekeik érvényesítéséért csak a XX. században kezdtek szervezkedni; 1922-ben országos szervezet alakult, Suiheisha (kb. „Egyenlőség Híveinek Szervezete”) néven, amely különböző akciókat szervezett: iskolákat bojkottált, adók és egyéb intézkedések ellen tiltakozott, mígnem végül 1941-ben feloszlatták. A II. világháború után, 1946-ban egy harcosabb és politikailag aktívabb szervezet jött létre, a Buraku Kaihô Zenkoku Iinkai (kb. Összjapáni Buraku Felszabadítási Bizottság), amely 1955-ben Buraku Kaihô Dômeire (kb. Buraku Felszabadítási Liga) változtatta a nevét. A liga baloldali orientációja azonban számos konzervatívabb burakumin vezetőt elfordított a mozgalomtól. Ezért 1960-ban egy rivális országos szervezet alakult, a Dôwakai (kb. Integrációs Társaság); ennek vezetői liberális demokrata párti politikusok lettek, néhányan be is kerültek a parlamentbe. 1976-ban pedig megalakult egy harmadik szervezet is, a Zenkoku Buraku Kaihô Undô (Összjapáni Buraku Felszabadítási Mozgalom).
