Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
bronz
hagyományosan rézből és ónból készített ötvözet. A bronznak rendkívül fontos szerepe volt a történelemben, és mindmáig sokoldalúan használatos. Már Kr. e. 3000 előtt ismerték, ám használati tárgyakat csak jóval később készítettek belőle. A réz és az ón aránya széles határok közt változott (a fennmaradt leletekben 67-95% réz található), ám a középkori Európában tudták, hogy bizonyos arányok különleges tulajdonságokat adnak. A velencei Szt. Márk-székesegyház könyvtárának egyik, XI. századi kéziratában egy font rezet és két uncia ónt (8:1 arány) említenek az ott leírt ötvözetnél. Később nagyjából ugyanezt az arányt használták az ágyúbronzhoz. Némelyik korszerű bronzötvözet már egyáltalán nem tartalmaz ónt, hanem más fémekkel, például alumíniummal, mangánnal, sőt cinkkel helyettesítik azt.
A bronz az ón vagy egyéb ötvöző fémek hatására keményebb, mint a réz, ráadásul könnyebben is megolvasztható, így az öntése is egyszerűbb. A bronz a színvasnál is keményebb, és sokkal jobban ellenáll a korróziónak. A vasszerszámok és -fegyverek kb. Kr. e. 1000-től mégis kiszorították a bronzeszközöket. Ennek oka azonban inkább a vas gyakorisága volt, semmint jó tulajdonságai.
Az ütésre csengő hangot adó harangbronznak nagy (20-25%) az óntartalma. A szoborbronz, amelyhez 10%-nál kevesebb ónt, továbbá cinket és ólmot is kevernek, technikailag inkább sárgaréz. A bronz keménysége és szilárdsága csekély mennyiségű foszfor hozzáadásával növelhető. A foszforbronz nyerstuskók még 1-2% foszfort tartalmaznak, amiből az öntés után már csak nyomok maradnak. A szivattyúköldökökhöz, szelepekhez és csapágycsészékhez használatos ötvözet mégis szilárdabbá válik tőle.
A gépészetben mangánbronzokat is alkalmaznak, amelyekben nincs vagy csak alig van ón, ám elég sok cinket és akár 4,5% mangánt is tartalmaznak. A rendkívül erős és korrózióálló alumíniumbronzokban az alumínium aránya elérheti a 16%-ot, de csekély mennyiségben egyéb fémeket (pl. vasat vagy nikkelt) is kevernek hozzájuk. Öntéssel vagy más módon csőszerelvényeket, szivattyúkat, fogaskerekeket, hajócsavarokat és turbinalapátokat gyártanak belőlük.
A hagyományos szerszám- és fegyverkészítésen kívül a bronzot széles körben használták pénzverésre is. A legtöbb „rézpénz” valójában bronzból van, s kb. 4% ónt és 1% cinket tartalmaz.
bronzművesség
eszközök és műtárgyak készítése bronzból, amely rézből, ónból, olykor kis mennyiségű ólomból és egyéb fémekből álló ötvözet. A bronzot már Kr. e. 3000 előtt ismerték, használata azonban mindaddig szórványos maradt, míg a nagy ónlelőhelyek (pl. Nagy-Britanniában) feltárásával párhuzamosan be nem indult az ón nagyarányú kereskedelme. A vas Kr. e. 1000 körüli elterjedése idejéig a bronzot használták fegyverek, páncélok, szerszámok és egyéb használati tárgyak készítéséhez. Bizonyos gépalkatrészek még ma is bronzból készülnek. Megmunkálhatósága kevésbé jó, mint a rézé vagy az ezüsté, nem is alakítható, kovácsolható olyan jól. Páratlan öntési tulajdonságai miatt azonban a fémszobrászatban mind a mai napig megőrizte vezető helyét.
A folyékony bronz, miközben megszilárdul, kiterjed, s így az öntőforma legkisebb részletét is hűen felveszi. Ahogy azonban a megszilárdult bronz kihűl, kissé összehúzódik, ezért egyszerűbb az öntvényt kiemelni. A bronzszobrok nagy előnyeként szokták emlegetni, hogy idővel a bronz kissé megfakul, természetes patina képződik rajta. Ez a vékony, a réz zöld és kék részecskéiből összeálló egyenletes bevonat nemcsak esztétikai vonzerőt kölcsönöz a szobornak, de lényegesen hozzájárul a fém védelméhez is. A középkorban templomok, székesegyházak kapui, edények, gyertyatartók, ereklyetartók és más liturgikus használati tárgyak készítéséhez gyakran használtak bronzot. Felhasználták továbbá a háztartásban, mosdótálak, vizeskancsók, gyertyatartók és csillárok készítéséhez, valamint bútorokhoz, még a XIX. században is. A bronztárgyakat gyakran díszítették különböző technikákkal: véséssel, berakással, zománcozással és aranyozással.
