Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
dél-indiai bronzszobrok
hindu istenségek kultikus szobrai; az indiai vizuális művészet legszebb alkotásai közé tartoznak. A VIII. századtól a XVI. századig nagyszámú ábrázolás készült, főként a mai Tamil Nadu thandzsávúri (Thanjavur) és tirucscshiráppalli (Tiruchchirappalli) körzetében; e művészeti ág csaknem ezer évig megőrizte rendkívül magas színvonalát.
A Pallava-dinasztia uralkodása alatt a fémszobrok szigorúan követték a kortárs kőszobrászat előírásait; a szobrok majdnem mindig frontálisak - bár minden oldalról megmintázták őket - és a karok kétoldalt szimmetrikusan helyezkednek el. A korai Csóla-korszak ábrázolásain (Kr. u. X-XI. sz.) könnyedebb mozgás figyelhető meg, és gyakran ábrázolnak táncmozdulatokat, ill. kézgesztusokat. A Csóla-kor szobrait eleganciájuk, érzékeny modellálásuk és a plasztikai feszültség kiegyensúlyozottsága teszi páratlanná. A Vidzsajanagar-időszakban (1336-1565) a díszítmények egyre kidolgozottabbakká váltak, kölcsönhatásban a test vonalainak finom ritmusával, a mozdulatok pedig merevebbek lettek.
A szentek ábrázolásai, amelyeknek mérete a kis házi szobroktól a majdnem életnagyságúakig terjed, úgy készültek, hogy templomi körmenetben vihessék őket. Néhány buddhista és dzsaina ábrázolás is készült, de a szobrok főként hindu istenségeket ábrázolnak; Siva és Visnu istent hitveseikkel és kíséretükkel különösen változatos ikonográfiai formákban mutatják be. A Sivát és a visnuita (vaisnava) szenteket (álvárokat) ábrázoló számos szobor szintén kiváló alkotás.
A szobrokat viaszveszejtéses eljárással öntötték. Az öntés után végső szobrászati simítások következtek, így a szobrokon nemcsak a „mintázás”, hanem a „faragás” is látszik. Dél-indiai bronzszobrok fontos gyűjteményei kaptak helyet a Tamil Nadu-i Thanjavuri Múzeumban és Művészeti Gyűjteményben és a madrasi Állami Múzeumban, de legnagyobb számban Dél-India különféle templomaiban találhatók szép szobrok.
