Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
BOR (kínaiul: jiu)
A kínai jiu szót általában minden nyelven borként fordítják, ám tudni kell, hogy ezalatt semmiképp nem szőlőből vagy egyéb gyümölcsből erjesztett szeszesitalt kell érteni. A kínai bor likőr- vagy pálinkaszerű égetett szeszesital, amelyet rizsből, cirokból stb. készítenek. Már az ókori forrásokból tudjuk, hogy a legkorábbi időben is létezett bor, fogyasztása és kultusza jóval megelőzte a másik jellegzetes italét, a teáét. Arról nincs tudomásunk, hogy a bor bármikor is szakrális szerepet töltött volna be (ahogyan a kereszténységben), az áldozat főként étel formájában nyilvánult meg. Igen népszerűek voltak az italmérések, csapszékek, kocsmák. A Han-kortól kezdve kihangsúlyozták élénkítő, gyógyhatását. A történelem során számos híres fajtáját név szerint följegyezték, melyek közül az olyanok, mint a Maotai és a Shaoxing a mai napig létezik. A nagyivókhoz is számos történet fűződik, a költők, művészek előszeretettel fogyasztották. A költészetben gyakorta megjelenik az éjszaka magányosan vagy társaságban borozgató költő alakja. A legismertebb borversek a Tang-kor leghíresebb költőjének Li Bai-nak (Li Taj-po) nevéhez fűződnek.
